Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

A Pesti Hírlap visszaküldte negyedik regénykísérletemet is: a Három jó barátot. A regény, azt mondja az öregúr, Lenkey Gusztáv szerkesztő: elképzelésének monumentalitásával fogta meg. (Erted ezt, Európa?) „Nagyvonalúsága, színessége és szerinte szilaj magyarsága Ont írói ereje teljében reprezentálja, ezt örömmel állapíthatjuk meg." (Azt hittem: régen paralitikus vagyok.) - „A regény azonban nagyobb részében politikai szellemű. (Ahá, ahá!) Ezzel is meg tudnánk barátkozni, bár elvként tartjuk azt, hogy a nálunk megjelenő szépirodalmi művekbe nem engedünk be politikát. (Milyen szelíden marha.) Nagyobb baj az, hogy szereplői, háttere, a regény egész politikai lelkisége annyira mai, hogy az alakok és helyzetek félreismerhetetlenek, szinte ujjal lehet megmutatni: ki melyik mai közszereplő hűséges vagy karikírozott figurája. (Ötven év múlva tehát kortörténeti jelentőségű lesz, mint a Tolsztoj nagy regénye: H. és B.) - A regény egy része (írja Lenkey) hatalmas megszólalása a forradalmi szellemnek, s tekintet nélkül arra, hogy ez a szellem végül diadalmaskodik-e vagy elbukik, folytatásokba tördelve napokon át adni át a közönségnek forradalmi szellemű igéket, kommunista magyarázatokat és terveket - ez olyan veszélyt jelentene, amelyért a rizikót nem vállalhatjuk." (Na, végre őszinte szó.) Mindezek után a P. H. reméli, hogy kitűnő munkásságom mielőbb az ő szellemével egyező termékekkel örvendezteti meg a mélyen tisztelt szerkesztőséget. Ezek a pestiek azt hiszik: 1200 pengőért megváltoztatom még a világomat is, nemcsak a világnézetemet. Mily naiv pasasoknak látszanak lenni. (...) Erőszakkal, akaratom ellen, hónapokig foglalkoztam egy epigonköltővel.

122 Hadd lássuk hát: mi van a felbomlott bábu hasában. Mi? Fűrészpor, fűrészpor, kóc, kóc. Arany János az Irányok 3. fejezetében talán tévesen emeli ki ezeknek az utódoknak a jelentőségét, mikor azt mondja, hogy lángész nem is lehetne nélkülük, mert előkészítik az útját és fenntartják eredményeit hagyományként. Gyulai Pál mást mond a Petőfi-epigonokról 1854 táján. - Eleinte dühös nemszeretemséggel bontogattam az ipse fércelését, de azután mulattatni kezdett, végül belemelegedtem, míg egyszer csak azon veszem észre: kész egy analizáló dolgozat. Valaki szerette volna, ha átengedem neki, s ő mint a magáét használja hídnak bizonyos szakadékon át, bizonyos út és cél elérésére. Azt mondtam neki: használja föl forrásképpen; erre az illető fölhúzta az orrát. Én pedig, hogy lehűtsem, elküldtem a dolgozatomat Császár Elemérnek, az I. K.

123 szerkesztőjének. Valaki ezért iszonyúan megharagudott. Sajátságos. Ha valakivel jót akar tenni az ember: vigyázzon, meg ne bántsa az illetőt a tisztesség határainak ostoba szem előtt tartásával. Gyarlóság... mi is a neved? 122 Jakab Ödön (1854-1931): író, költő, irodalomtörténész. 123 Irodalomtörténeti Közlemények.