Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
IV. kötet
Baja Miska barátom roppant csodálkozva beszéli, hogy Baltazár mennyire kezd engemet szeretni, becsülni. Csodálatos csodálatosság! Mintha volna bennem valami szeretnivaló. Magyar önérzet. Magyar büszkeség. Magyar öntudat. Csak ezekről merjen beszélni nekem valaki. A hájfejű Pékár beiktatja a Petőfi Társaságba a taknyos Habsburgot, Józsefet, de Móricz Zsigmondot kiátkozza. Nem értem: hogy vehette el az Úristen ennyire az én népem eszét. Vagy nem az én népem ez? Pékár nem az én fajtám? De hát akkor hogy mer bíráskodni a magyarság nevében? Ez a megőrítő. A tót kiveri házából a magyart, mert testvériesen befogadta. Nahát. Az ég rogyjon rátok, meg egy darab isten. Az is megátalkodott marha, aki ezért a bandáért tűzbe teszi a kezét. A bitang Habsburgok juttatták erre az iszonyatos sorsra, azok ették ki velőjét, itták ki vérét; az egész világ ellenére van ennek a félhülye-egész gonosz családnak - pont csak az veszi újra nyakába, akinek kirugdosta minden fogát, lemetélte minden nyúzható bőrét, kikaparta a szemét, levagdalta kezét-lábát — a magyar! Vajon miféle csoda van még hátra számunkra? Nem jobb volna itt hagyni ezt az ostoba és gaz társaságot, s kivándorolni Tasmániába, mint Zrínyi Miklósék is akarták? Vagy beleolvasztani a germánságba, hogy még hatalmasabbá legyen az a hatalmas faj... Magyarok, magyarok, magyarok! Miért vagytok ilyen gyászmagyarok? Habsburg-ivadékot dajkálok? S Móricz Zsigmondokat utálok? Szegény Pékár. Be kár, hogy olyan nagy hólyag-fejed van. Miért nem maradtál örök-atléta? 112 Mégis csak furcsa korszak ez! Mintha minden elpusztult volna, s mindent újra kellene kezdeni. Babits elkiáltja Magyarországon: „A líra meghalt!" Miért halt volna meg? Nem értem. Talán éppen újjászületik. A dráma válságáról New Yorktól Londonig szól az ének. Miért? Míg élet lesz, a dráma sem pusztulhat ki. Legföljebb átváltozik. Olyan félelmetes a haladás képét mutató változás? Újabban meg a soha virágzóbb életet nem élő regényről kezdi hirdetni José Ortega Y Gasset spanyol úr, hogy a regény halálraítélt műfaj. Miért? Azért - mondja -, mert kiélte magát, s nem tud új témát, új formát találni. Furcsa. Ha az életformák változnak: a regény is igazodik hozzá, éppen roppant népszerűségénél fogva. Már pedig az életformák pont a mi korszakunkban változnak át újabbakká. A regény nem fog meghalni, José pajtás! Spanyolország sem halt meg, csak köztársasággá változott monarchiából. Minden 112 Ifjú korában kiemelkedő atléta és evezős volt.
