Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

magyar tanára, bizonyos Majoros Béla nevü egyén, csodálkozó fitymálással kérdezte: „Kicsoda az a Tóth Árpád?" - Ma, néhány évvel a halála után, 1200 ember szorong az Aranybika óriás dísztermében, főispán, polgármester, egyetemi tanár, kisisten, nagy isten, katolikus, kálvinista, zsidó (különösen zsidó! mert szegény Árpádnak zsidó nő volt a felesége...)/ hogy meghajoljon, hódoljon költészetének. Ady Lajos állítja Csokonai mellé: mind a ketten tüdővészben pusztulnak el, csaknem megsiratatlanul, mind a kettő a „boldogabb időkre" apellál; mind a kettőt meg fogja becsülni a cammogó Debrecen... hiszen az Ady Társaság kezdeményezésére 1931. tavaszán már emlékkő hirdeti hozzánk tartozását a debreceni Nagyerdőn. Ezt az ünnepélyt is ennek az emlékoszlopnak a megteremtése érdekében rendezte az Ady Társaság.

102 Dicséret és dicsőség érte neki. Lejött a bozontos fejű Móricz Zsigmond, érdekes és kedves emlékezést olvasott föl Tóth Árpádról és édesapjáról, Tóth András elvetélt szobrászról. Eljött Kosztolányi Dezső, hogy megrajzolja a debrecenieknek Tóth Árpád elomló emberi és gránitkemény művészi alakját. Eljött Gellért Oszkár, a Nyugat szerkesztője, hogy versben sirassa a drága halottat. Eljött Ascher Oszkár, szavaló, hogy bemutassa a maga sajátságos modorosságában vagy nem bánom: művészi modorával a Tóth Á. verseit. A debrecenieket Adyn kívül Könyves Tóth Erzsi színésznő képviselte (Tóth verseit szavalta); és én. Felolvastam Az apród c, Tóth Árpád halálára írt versemet.

103 Szegény Árpád! Emlékszem, mikor éppen a Nagyerdőn ábrándoztunk arról az időről, amely majd megbecsül bennünket; s azokról a jámbor filozopterekről, akik rólunk írják szakvizsgái dolgozatukat. Szoborról, síremlékről, plakettről nem beszéltünk... erről még nem is mertünk. És - bekövetkezett. Milyen hamar bekövetkezett! De előbb meg kell halni. És meg kellett írni a Hajnali szerenádok, a Lomha gályánt, Az Öröm illant és a Lélektől lélekiget. S le kellett fordítani egy kötet szép, idegen verset: az Örök virágokat. Hja, az emlékoszlopot sem adják ingyen. Kisfaludy Károly halálának százéves fordulóján előadattam diákjaimmal A kérőket a reáliskola kis színpadán. Három hét alatt, húsz próbára úgy megtanulták, hogy tanártársaim nem győztek ámulni-bámulni a diákok remek beszédkészségén. „A mi óráinkon meg sem tudnak szólalni - mondották -, s itt meg órák hosszáig pereg a nyelvük a színpadon." Hja, mondom, meg kell velük szerettetni az anya102 1930. november 23-án tartották a Tóth Árpád-emlékünnepet. - Az emlékmű felállításához szükséges összeg ekkor nem jött össsze. 1934 tavaszán Az Est 150 pengőt adományozott az emlékmű céljára, erre a város 150 pengő értékű anyagot utalt ki. Az emlékművet Tóth Árpád egykori barátja, Popper Ferenc építette díjtalanul, a bronzplakettet Medgyessy Ferenc készítette. (Debrecenben az első Tóth Árpád-ünnepséget 1928. november 26-án tartották, szónokai Szabó Lőrinc és Oláh Gábor voltak. Az itt elmondott előadása megjelent: Tóth Árpád költészete. Nyugat, 1929.1. 398-405.) 10

3 Mj.: Oláh 1929.