Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
IV. kötet
millió tömege alig vásárol 8 ezer példányt még a legnépszerűbb írója könyvéből is. Kendermag nélkül pedig a kanárimadár sem énekel. A Nyugat folyóirat, Osvát Ernő halála után, Babits és Móricz szerkesztésében, koncentrálni akarja a szétszakadozott magyar írókat. Kíváncsi vagyok, hogyan sikerül ez neki. Nem értem, miért tartják olyan nagy bajnak a magyar irodalom „kettészakadását"? Hiszen Bessenyeiék korában, a nagy nemzeti föllendüléskor, nem két, hanem négy főirányban vágtatott előre költészetünk Illés-szekere, s mégis Vörösmartyhoz és Arany Jánoshoz jutott el Petőfi villámvakító felcikázása közt. Most két irány is sok? Uniformisba akarják rázni a magyar bárdokat? - Csak hadd vívjanak, versengjenek az öregek a fiatalokkal; a tovább haladás, a fejlődés föltétele az, hogy a fiúk sohase értsenek egyet az apákkal. Én sem értek már egyet huszonegy éves hajdani magammal. Változás a természet, az élet törvénye. Minek elébe állni a folyamnak, hogy már nem patak? Vagy szidni a patakot, hogy miért nem folyam? Ady? - Adyról csak azt mondom, amit Vajda János írt a nagy költők sorsáról: I Halhatatlanok bírája az idő. Csak akkor tudjátok meg, hogy mi ő, Ha elmerültek hosszú századok S hozzá hasonlót még nem láttatok. 85 Gyermekkoromban láttam, hogyan építik a tornyot. A debreceni, Kossuth utcai templom szemem láttára épült föl. Nem is olyan magas ez, gondoltam sokszor, mikor elmentem mellette. Kavicsot ragadtam, megpróbáltam áthajítani. A kavics a torony tövéig sem repült; a sugár, felkiáltójel-szerű csillagtartó mérhetetlen magasságban ragyogott. Haragudtam; újra dobtam, de dobásom még alacsonyabbá fáradt. Kosztolányi Dezső is megpróbálta a múlt nyáron áthajítani a maga kis kavicsát az Ady csillagtartó tornyán; azt hiszem: nagyon bosszanthatja, hogy a derekáig sem sikerült felparittyázni. A látszat gyakran csal. Ady igen magas torony. Azt mondják: válságban a líra, válságban a dráma. Igaz ez? - A fejlődés menete: hullámvonal, nagy emelkedések után nagy esések következnek. Ha úgy érezzük, hogy most zuhanunk: egészen bizonyos, hogy emelkedés következik utána. Hogy jobb lett volna akkor élnünk? Persze. De már ezen nemigen lehet segíteni. 85 Vajda János: Tünemények.
