Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

kodnak mellette. A lemondás, a világ minden fényéről és dicsőségéről: csak Jézusnak sikerült; ha más, emberfia próbálja meg: irtózatos lelki katasztrófa lesz belőle. Milyen félelmetes Sideniusnak egyik nőtől a másikhoz hajolása, csak azért, hogy mindenikben fölfedezze a saját lényével való halálos ellentétét. O csak úgy használhat embertársainak, ha elszakad tőlük. A hit! A természet! Ez a kettő a vezércsillagunk és egyensúlyban tartónk. Ifjúkori nagy álmainkból szürke foglalkozás lesz: világot formáló mérnöki óriás tervekből - egy vidéki útfelügyelői állás. És mikor érezzük, hogy mindent elvesztettünk, ami a világban ér valamit, azzal altatjuk el zokogó magunkat, hogy - boldogok vagyunk. Hogy ismeri ez a Pontoppidan a zsidó és keresztyén lélek, életfelfogás, jellem közt levő különbséget! A Salamon család férfi-, s női tagjai a legremekebb jellemképek, akiket csak a modern irodalom fel tud mutatni Londontól Moszkváig. A leány, Jakobe, ellenszenves eleinte külsőképpen is, belsőképpen is; - s a regény végén az ember csaknem megsiratja, mikor szétvagdalt kis magzatát (a törvénytelent) eltemeti idegenben, s attól fogva elhagyott gyermekek menedékét teremti meg a maga pénzén, hogy kitöltse a lelkébe szakadt végtelen űrt, mint Brunswik Teréz, szegény, a Beethoven titokzatos „halhatatlan szerelme". Nem tudom, eredetiben milyen a Pontoppidan stílusa, mikor fordításban is úgy vág, úgy világít és úgy ringat, mint a napsugár, az északi szél és a csöndes tenger. Mindig a tenger végtelensége rémlett föl előttem, míg olvastam. Északi ember írta.

81 Szerencsétlen sorsú regényemet, a Heten vagyunkat, újra kiástam a nyáron valamelyik szekrényem mélyéből és elküldtem a Pesti Hírlapnak. Közöljék tárcában, ha akarják. Hosszas tépelődés után Légrády visszaküldi, bírálói megjegyzésekkel, hogy javítsam ki, mert az eredeti alakjában nem lehet a „családias" jellegű P. H.ban közölni. Legfőbbképpen a Sárkány Julcsa szabadszerelmes epizódját hagyjam ki. Megpróbáltam - életemben először - átsimítani első kidolgozásomat. Visszaküld tem nekik - újra visszaküldték. Márkus Miksa nagyon sajnálkozó sorokat írt mellé, s kért: ne haragudjak, hanem írjak helyette mást, a P. H.-nak megfelelőbbet.

82 Pénzszűkében voltam. Minthogy Márkus úr előleget is szívesen helyezett kilátásba: nekibátorodtam és 1200 pengő előleget kértem Lenkey Gusztáv főszerkesztőtől, megkérdezve: mit csináljak érte és mikorra? Lenkey igen lojálisán rám bízta mind a kettőt, csak azt kötötte ki: belátható időn belül szállítsak (óh, marha Lenkey!) szóval szállítsak nekik egy regényt, amely megfelel a P. H. irányzatának. 81 Henrik Pontoppidan Nobel-díjas dán író Szerencsés Pétere 1928-ban jelent meg magyarul Hajdú Henrik fordításában. 82 A Pesti Hírlap 1923-ban kérte fel Oláht, hogy rendszeresen küldjön írásokat, attól kezdve Oláh munkái gyakran jelentek meg a lap hasábjain. A szerkesztő, Bónyi Adorján csak egyet kért Oláhtól: legyen tekintettel arra, hogy a Pesti Hírlap családi lap, s olvasóközönsége a prűdségig szemérmes. (1923. dec. 29. - DIM)