Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

Pap Károly, a tanárja, dicsekedett el vele nekem. S mikor megdorgálom érte: Károly, Károly, hogy engedhetted meg neki? Ezt mondja nagy komolyan: - Barátom, te már klasszikus vagy. Megijedtem. Ügy éreztem, mintha vassá vagy márvánnyá szoborubnék. Ez mégis csak kellemetlen állapot: mintha élve válnék az ember múmiává. Vagy csak nekem ilyen különös? - Hirtelen elszakadtam Pap Károlytól, hogy jobban érezzem lüktető, élő, romantikus, be nem fejezhető és meg nem jegecesedett egyéniségemet. Kosztolányi Dezső cikket, revíziós cikket írt Adyról A toll c. folyóirat júl. 14-i számába. Ellenvélemény, mondja a cikke műfaját meghatározva. Veleje: hogy Ady nem is olyan nagy költő, mint amilyennek „néger táncot járó" hívei hiszik. Miért? Mert irtózatosan sok rossz verset írt 30-40 kitűnő mellett; mert a politikai tendenciájú versei vertek körülötte hallatlan nagy hullámgyűrűket, márpedig ezek a politikai hurrátirádái mondva csinált = megrendelésre készült versek, tehát: rosszak. Messianizmusa benne az eredetiség; igen ám, de ez politikai elem, népvezérek és utcaszónokok játszhatják egy nép új Messiását, de nem költő. Itt Ady vonata tilos sínre siklott, à la Petőfi, bár P. meghalt azért, amit hirdetett. (Ady nem azért halt meg.) Végül: művészete modorosság, roppant primitív szókinccsel énekel falusi intelligenciával, Petőfi, a világvárosi ízű és színű költő mellett. Ady tehát túlbecsült költő; majd eljön az ítélet napja: megmérik és könnyűnek találják. Kosztolányi már meg is mérte, könnyűnek is találta. Stb. Azt mondták erre: szenzáció! Micsoda bátorság! Micsoda igazmondás! Es a kis cikk csakugyan nagy hullámokat vert. Szenzáció ez? Lehet, ilyen nyári meleg napokban. De amúgy? Semmi. Régen elmondták már ezt mások, még Ady életében. Pl. Rákosi Jenő. Vagy Herczeg Ferenc. Hát akkor miért ez a tant de bruit pour une omelette?

79 Kosztolányi meg akarta mondani, ami a begyében volt. Rendben van, tudomásul vesszük. De ezzel Ady egy fikarcnyit sem kisebb költő, mint volt, s Kosztolányi nem nagyobb. Kosztolányi ti. irigyli az Ady hallatlan népszerűségét és növő dicsőségét. Ugy érzi: Ady méltatlanul elállja mások elől a napot. Előle is. No jó; de ezzel az Ady hívei nemigen kevesebbednek, s a Kosztolányi dicsősége nemigen nagyobbodik. - Revízió? A revízió üdvös dolog; eddig egyetlen nagy költő sem kerülte ki. Se Arany, se Petőfi, se Jókai. Csakhogy: nem ártott nekik. Sőt! Ha Kosztolányi tudta volna, hogy revíziója csak serkenti az Adyval foglalkozást és Adyhoz közeledést: megírta volna? Talán: nem. Akkor pedig céltalan célt célozott. Ady nem nagy költő? Nem a fenét! 78 Nagy András: Oláh Gábor. Debrecen-Bp., 1933. 79 Sok hűhó semmiért.