Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

elnöklete alatt. Bár Berzeviczy mégis többet ér embernek is, mint mondjuk, az Adytól köhögő Vargha Gyula díszódaköltő és statisztikus (a statisztikában: költő, a költészetben: statisztikus), aki szintén el akart jönni, de Isten meggátolta eljövetelében, beteg lett. Ez a Vargha Gyula, aki Arany János kivonatolója és öreges utánarezgője, semmiképpen nem akarja Babitsot beengedni a Kisfaludy Társaságba. Rám is igen acsarog, úgy hallom. A Protestáns Irodalmi Társaságba Ravasz László püspökék ajánlottak, erre felóvakodik Vargha Gyula: - O. G.-t talán mégse... borzasztó dolgokat ír... (Szegény Magyarok? Két testvér? - Nem tudom.)

62 Szóval: eljött, vagy ahogy ők mondják: /ejött hozzánk az aggok K. T.-a. Eljött a sváb fiúból jó, sőt tüzes magyarrá hevenyült Sajó Sándor, főigazgató és ódándász = ódaíró; eljött Herczeg Ferenc, a Fő Sváb, a nagy Emberölő, a Revíziós Liga elnöke stb.; eljött Sík Sándor, ifj. izraelita, aki áttért Róma hitére, ma főcserkész és szerelemmentes lírikus; orra remek sasorr; eljött Zilahy Lajos, a „Süt a nap" híres szerzője, kedves író, akiben van valami finom köd, ezüstös báj; eljött Kéky Lajos barátom, a K. T. titkára, a Beöthy Zsolt végtagja, míg az öreg úr élt, szerény de ki nem váló tehetség, ma is urak lakája és kofferhordozója - mivel fegyverhordozója nem lehet. Eljött volna, de nem jött el: a faltörő kos homlokú Szabolcska Mihály, aki amilyen robusztus alak kívülről, éppoly gyermekesen gyöngéd belülről. À la Kisfaludy Károly. O az igazi kisfaludysta. Csak a versei érkeztek ide. Felolvassák. A Csokonai Kör rendezte volna ezt a gyűlést vagy ülést. Azonban Kéky barátom megmagyarázta a mi vidéki fejünknek, hogy az nem lehet; mert ez a Kisfaludy Társaság vándorgyűlése. A Csokonai Kör elnöksége ebből a kijelentésből levonta a következtetést és az előzetesen tervbe vett Csokonai-tag felolvasását kihagyta a műsorból, jobban mondva: az illető felolvasni akaró: visszalépett. így aztán semmi idegen elem nem vegyült a jó, szolid, csöndes és unodalmas öregek felolvasgató összejövetelébe. Debrecen elitje ott zsongott-zsibongott: mindenki látni akarta a város új díszpolgárát: Herczeg Ferencet, és a kis Zilahy Lajost, akinek a megjelenésében van vagy volt valami apródszerű. Jók ezek a pesti lerándulások. Alkalmat adnak az összevetésre: a vidék nem mindig van alatta a büszke fővárosnak.

63 62 Nem találtam erre vonatkozó adatot. 63 „1929. április 28-án (vasárnap) délelőtt (fél 11-kor) a Kisfaludy Társaság látogatásával kapcsolatos irodalmi ünnnepély a Vármegyeháza dísztermében. (...) elnöki megnyitót mond Berzeviczy Albert, a Kisfaludy Társaság elnöke. Majd üdvözlő beszédet mondanak Pap Károly, Hadházy Zsigmond főispán és Vásáry István polgármester. Felolvasnak: pár versét Sajó Sándor, Csoda c. elbeszélését Herczeg Ferenc, A boldog ember inge c. darabja egyik részletét Sík Sándor, Az alföld lelke költészetünkben c. tanulmányát Kéki [sic!] Lajos, saját életéből vett elbeszélését Zilachi Lajos [sic!] és Szabolcska-verseket Sajó Sándor." (Asztalos 224.)