Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
IV. kötet
Az előadást a tanítványaim közül is többen megnézték. Még Bohuss Rózsika is, a magántanuló diákleány, aki reszketve közeledik az érettségi felé. Szinte sajnáltam, hogy ilyen sötét darabot kell átszenvednie - finom stréberségéből. Jött éve csodáknak: Kossuth Lajos halhatatlan érdemeit törvénybe iktatta a magyar nemzetgyűlés. Március 15-ét pedig törvényes ünnepnappá léptették elé. Kossuth: a Kormánypárt ideálja! Nem érdekes? Az volna, ha nem tudnánk, hogy ezt is a külföld nyomása alatt vitték végbe Bethlen Istvánék. De még ez semmi! A Kossuth szobrára leteszik koszorújukat az itt lebzselő és alkalmas pillanatot váró Habsburgok! Kacagj, Európa! Kossuth nagyságát - valószínűleg kortesfogásul - el méltóztatnak ismerni azok az osztrák hercegek, akiknek a nadrágját porolgatta nem is olyan régen Kossuth apánk. Oh jerum, jerum, quae mutatio rerum! 4 Albrecht főherceget, a designált trónutódió Habsburgot, éppúgy hármas kürtjel fogadta, mint Horthy kormányzót. Szegény Horthy, még máig sem merte levetni osztrák tengernagyi ruháját. Talán fél a Ferenc Jóska szellemétől. Ellenben a Habsburg hercegek tetőtől talpig új magyar katonai ruhába öltözködtek. Olyan furcsa ez, mintha operett volna, s nem tragédia. Idézlek, Petőfi Sándor. Keserű szájízzel írom ide újra, hogy a testvéreim úgy gyűlölnek, mintha nem is vérrokonok, hanem halálos ellenségek volnánk. A legfőbb ócsárlóm, bosszantom és kínozó hóhérom egy ostobaságba nyakig fagyott bábaasszony, akinek pókhálóerkölcse sok gyalázatot hozott a családunkra. Van három lánya; egy becsületes, két nem jó. A két nem jóval határtalanul bosszantanak, különösen mióta eladták a szülői házat, s mióta én nem adtam el a ház rám eső részét. A szomszédos szobában laknak; s minthogy a választófal vékony: dobogásuk, kopogásuk, zörömbölésük, varrógép-berregésük, mángorlásuk, fejszekopogtatásuk, súrolásuk, bútorrendezgetésük és réjájuk kegyetlenül áthallik a szobámba, ahol dolgozom és alszom... vagyis dolgoznám és aludnám. Már a nyáron is el kellett járnom hazulról a Csokonai-ház udvarára. (...) Beteg vagyok, beteg vagyok. Napról napra fogyok és gyöngülök. 4 Ó, milyen változása a dolgoknak!
