Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
I. kötet
az ülésben, s le-lebukott a katedráról; Pestalozzi 39 ingujjra vetkőzve szaladgált, kiabált ötven rongyos gyermek közt; - de a budapesti tudományegyetemnek is volt egy pár csudabogara, akiket Sándor kegyetlen gyönyörűséggel elemezett. Ahol megy tojásokon járó léptű Kassai professzor úr! Borotvált kép, fekete szemüveg, pofoncsapott kalap; tudós kabát hóna alatt az örök esernyő, ha fú, ha süt, ha esik. Rövidlátó Kassai professzor úr, mint az ítélet, sebesen beszél, latint tanít. Iszonyú lárma eleveníti előadásait. Az öreg metsző, vékony hangon kukorikol közbe-közbe: „Petergal úr! látom, látom! Mit csinál ott, Magyar úr? Kérem - mindenkit látok!" - Nem látott az öreg senkit! Az indexeket is úgy írta alá, hogy egy fiú fogta a kezét és odaigazította az illető rublikába. Beszélik az öreg Kassai bácsiról, hogy mikor ment volna egy estende a Bástya utca körül, éjjeli lepkék repkedik vala körül, s erőnek erejével viszik a paradicsom előcsarnokába. Kassai professzor úr megijed, szabadkozik, s egyre csak azt hajtja: „Kérem - én komoly stúdiumokkal foglalkozom!" - Hamis a deák-nyelv! Másik csudabogár-tudós: Hegedűs Pista, az utcákon botját forgatva rohanó, daloló, a folyosókon és vizsgákon vadrideg, az előadásokon hebegő, makogó, katedráról le- katedrára felugráló, pikáns vicceket pedagógiai madzagon eregető, bölcsészkisasszonyok combjára esengő, de az egészére, mint egyetemi hallgatónőre dühöngő, mindig kopott ruhás, eleven ragyogó szemű, pergamenarcú, ritkaszőrű, kopasz, kis fürge Hegedűs Pista! aki - mondják a huncut deákok - csakis miniszter bátyjának 40 köszönhette, hogy a bpesti egyetemen katedrát adtak alája. Pista költőnek tartotta magát - s írt Petrarca- és Schiller- és Homérosz-ünnepeken, évfordulókon kegyetlen prózai versezeteket! De szavalni oly hévvel szavalta, hogy az ember majd hanyatt esett ennyi lobogástól olyan fakószínű emberben. Odahaza sarkon forgó széke volt; azt kör alakú asztal vette körül, rakva könyvekkel. Hegedűs Pista ráült a sarkonforgó kerek székre, s aztán elkezdett forogni jobbra, balra, kapkodva a vénhedt kódexek után, sohasem találva meg azt, amit éppen keresett. Hanem a bölcsészek estéjén aranyos ember Pista! Iszik és szellemeskedik in infinitum 41 ! Pertut iszik, tanítványaival - másnap reggelig. És megy haza dalolva, félrecsapott figaróban 42 . De betegnek sohsem beteg! Egy órát el nem mulaszt! A fehér sörényű, kis görbe Mayrt, a keleti nyelvek tipikus tudósát, ne is említsük! A Fliegende Blätter-böl vágta ki a minisztérium. - Hanem valának nevezetes emberek is, akikre Sándor csak tisztelettel tudott nézni, minden félszegségök mellett. - Ott van rezgős fejű, utcákon mindig a falak mentén surranó, ideges, csudálatos szürke szemű, szép homlokú Beöthy Zsolt, aki akkortájt legszebben ejtette a magyar nyelvet széles Magyarországon. Folyt belőle a szó kiapadhatatlanul és zökkenés nélkül. Esztétikát és magyar irodalmat tanított. Esztétikában a formulában született bolond német esztétikusok nyomán libegett; de irodalomtörténetben való páratlan jártassága, s különösen finom boncoló szelleme, hasonlóságot egy 39 Heinrich Pestalozzi (1746-1827): svájci pedagógus. 10 Hegedűs Sándor (1847-1906): 1899 és 1902 között kereskedelemügyi miniszter. 11 Vég nélkül. 42 Keménykalap.
