Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

és szinte kihívóan dobták egymásnak e szavakat: „Meg kell ölni! Ez árulta el Kúthy Sándort is!" Már ti. én. Ez a Kúthy is olyan minden lében kanál kis zsidó volt, aki belerezegte magát a kommunizmusba is; és talán baja lett belőle. De hogy én el nem árultam: arra esküszöm. Nem is árulhattam el, hiszen azt sem tudom - egy beszédén kívül: - mi szerepe volt a debreceni bolsevizmusban. - Gyanakszom aztán egy debreceni lányra, G. I.-ra, aki belém bódult és minden áron el akarta magát vétetni velem; de nem vettem el. Sok bajom volt vele. Egyszer valami süteményt erőszakolt belém - udvariasságból megettem: az utolsó darabnál kínáltam őt is, undorral fordult el: „Dehogy eszem!" Ekkor már felfordult a világ velem. Mikor pedig az anyja bejött, kérdezte a lánytól: Megette Oláh a süteményeket? Meg - felelte I. Az anya megkönnyebbülten sóhajtott fel: „Na, akkor jó". Ettől kezdve betegeskedni kezdettem. Sokat hánytam. - Végül az Aranybika alávaló pincérhadára és szakácsnépségére esik a gyanúm; ezek már egész bizonyosan sok galádságot követtek el velem. Miért? A legvalószínűbb, hogy valami nagyobb kutyának a biztatására sőt megvesztegetésére. Valakinek fájt a létem. Vannak körültem ma is ilyen emberek. Ezek beteggé vagy halottá akartak tenni. Nem jó egy fának felnőni az égig. Mert vagy a villám csap belé, vagy a fadöntögetők vetik neki a fejszét. De hát olyan nagy haszna lenne valakinek az én halálomból? Magyarországnak? Vagy kinek? Kötve hiszem. (...) Az ősszel nem bírtam a kedvemmel. A főreáliskola tanári kara meglepődéssel látta, hogy Oláh Gábornak egy másik énje is van, amelyet még nem ismert. A humoros O. G. Ez roppant tetszett az uraknak, míg távollevőket humorizáltam. De mikor rájuk került a sor: nagyon feldúzták az orrukat. Az oka határtalan jó kedvemnek az volt, hogy ekkor írtam egymás után két jó vígjátékomat; s annyira beleéltem magamat, hogy az életben folytattam tovább, amit a papíron abba hagytam. Különben ez régi megfigyelésem. Minden munkám írásánál így vagyok. Pl. kiállhatatlanságom magyarázata: rendesen egy regényemben v. színdarabomban szereplő rossz ember. Azt viszem ki egy időre az életbe is. Azért hát ne haragudjatok rám érte.