Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

számok között; megbámultam csodálatosan állati arcát, veszett nagy állkapcsát; messziről olyan volt a profilja, mint valami szmokingba öltözött kacsának. Kacsa­arca van. 283 Hű! Izrael népe teljes számban zajongott az irodalmi gezéreszen. 284 Micsoda neveletlen nép a zsidó; lármás, ízetlen, ízléstelen, feltűnni vágyó, műveletlen - de okosan összetartó. Ha ennyi közönségem lett volna a színdarabomhoz, most nem rideg raglánban 285 , hanem prémes téli bundában magasztalnám a Napot. ...Az agyas-fejes Móricz Zsigmond is ott ült velem az Aranybikában. Megint valami baja van a feleségével; olyankor szokott Debrecenbe szaladni, mikor Holies Jankát már nem bírják az idegei. Panaszkodik, mennyire fáradt, ki­merült az agya. Szanatóriumban szeretné összeszedni magát - itt Debrecenben. Pap Károly, az egyetem rektora, ajánlotta neki Csikyt, a belgyógyászat híres taná­rát, az idegbajokat is tud gyógyítani. Zsiga láthatólag megörült, mikor Pap K. megígérte a protekcióját. Azt mondta: két hétig gyógyíttatja magát. Érdekes dolgot sejtek a Móricz élete mögött. Nem tudom biztosan, de úgy gya­nítom: a feleségén kívül van valakije, s mint a Jókai Timár Mihálya: el-elrándul házasélete poklából a Senki szigete Noémijához, a rejtegetett boldog szerelem pa­radicsomába. Tréfásan pedzettem is ezt előtte, akkor vettem észre: körülbelül jó helyen járok, mert Zsiga nagy szemeket vetett rám: „Kitől hallottad ezt?" - Az ujjamból szoptam, mondtam szellemesen. Zsiga különben belátta, amit én már régen látok: írói ereje megfeneklett boldog­talan házaséletének szakadatlan egyforma, keserű, kegyetlen és sivár rajzolásá­ban. Mondtam neki most is: ha húrt nem vált, elveszett az író benne. Nem lázon­gott, nem haragudott érte, mint máskor, hanem csüggetegen beismerte: igaz, úgy van; 35 könyve őrzi ennek a gyűlöletes életnek az emlékét. Legutóbb megbukott színdarabja, A vadkan is ezt a nótát fújta. Talán azért nem kellett a közönségnek. November 30-án lepleztük le Debrecenben, az Angol Királynő egyik termében, Ady emléktábláját. Ezt a szép mozgalmat néhány fiatal újságíró kezdte és vitte végbe, az Ady Asztaltársaság tagjai. (Egy kivételével nem debreceniek! 286 Ez igen fontos.) 283 Karinthyról már korábban is rossz véleménnyel volt Oláh: „Karinthy még szabadon jár? Vigyázni kell arra a szláv fiúra, kigúnyolja az öreg Istent is." (O. G. Hatvány Lajoshoz, 1911. Jan. 25.-MTAK) 284 Jajveszékelés, hangos siránkozás. 285 Bő kabát. 286 Az Ady Asztaltársaságot 1921-ben Benyovszky Pál újságíró szervezte meg. A fiatal írókból, tanárokból és újságírókból álló társaság az Angol Királynő vendéglő Bunda ter­mében ülésezett, írásaiknak pedig a Debreczen, majd a Debreczeni Újság-Hajdúföld adott teret. - Király Tibor okleveles gazda, városi tisztviselő és költő volt az alapító tagok közül egyedül debreceni.

Next

/
Thumbnails
Contents