Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

anyám múlhatatlan emlékének akartam oszlopot emelni, a hegyeket mozgató hitnek és a halhatatlan anyai szeretetnek. Azonkívül a közzel mindig szemben álló egyén tragédiáját is megrajzoltam a Bakó László sorsában. - És mégis, bármennyire általános emberi, testestől-lelkestől magyar regény ez a regény. 1850 tájától 1920 tájáig terjedő 70 esztendőnek, ennek a roppant fontos két emberöltőnek a képe lappang a hátterében. (...) Akárhogy ócsárolják is G. D'Annunziót Tűz c. regényéért, hogy leleplezte, s a piacra vitte benne Dúséval átélt szerelmét: mégiscsak ez az író, ez a regény fogja legművészibb formában átadni a nagy színésznő alakját az utókornak, s bizony, az isteni Eleonórát száz év múlva D'Annunzio leírása után fogják elképzelni az emberek. Milyen kár volna, ha az olasz maestro nem írta volna meg ezt az indiszkrét regényét. - Lássátok, feleim, ezért nem szabad egy pici verset sem a ma szempontjából mérlegelni. (...) Mióta A táltosfiút befejeztem, a cinquecento színes, szilaj, hatalmas világában élek. Gyönyörű ez a három nagy művész, egymás mellett és egymással szemben. Atya, Fiú, Szentlélek, teljes szentháromság, a Művészet örök Istene. Csakhogy korántsem élnek egymással olyan gyermeki testvériességben, mint ahogy ma emlegetjük őket egymás mellett. A torz titán, Michelagniolo, lekicsinyli az istenített Raffaelt; ami benne jó: azt tőle tanulta; különben félti Raffaeltől a művészet elférfiatlanodását; Raffaelben szerinte nincs nagyság és férfiasság. (Pedig van! Lásd: az Athéni iskolát.) Raffael olyan, mint egy angyal, aki a Vatikánba szegődött X. Leo festőjének és építőmesterének. Szép, fiatal, szerencsés, kifogyhatatlan termékenységű és könnyű szárnyú genius. Mellette Michelangelo: örök tusakodó, sokszor legyőzött győző. Leonardo da Vinci: rejtelmes, mint Keresztelő Jánosának az arca, vagy mint a Gioconda mosolya. Ezermester. Festőnek nem látjuk oly hatalmasnak, mint R-t vagy M A-t. Michelangelo nagyon haragszik rá, gyűlöli, talán fél is tőle. A repülő ember álma Leonardónál lesz modern álommá (...) Nekem nagyszerű témákkal kell foglalkoznom; mert a kicsikben kicsi vagyok. Nagy csak a nagyokban. Voinovich Géza - milyen szépen zengő magyar név! - ellátogatott Debrecenbe, szülővárosába. A Csokonai Kör hívta meg fölolvasni,

261 azonkívül a Tisza Társaságban tartott székfoglalót. - Kedves, finom ember; jóságos kék szeme van, olyan Riedl-féle szakálla, szelíd arca és valami különös, gyerekesen vékony hangja. Azt 1924. május 31.