Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

tőle el - ha a 12. órában egy nemes szívű héber, valami Fellner nevű, föl nem ajánlja tárcájából a 25 ezer koronát a Nagy Hóhérnak. S a Nagy Hóhér - Oh, csonka Ország, béna erkölcsök! - elfogadta. Fél Magyarország röhög, fél Magyarország káromkodik.

228 Láttam Zola Pálinka c. regényét a moziban. A Coupeau szerepét játszó színész megrázó verizmussal mutatta be a delírium tremens fokozatait, a kezek reszketésétől az őrület tombolásáig. Ez már beszéd. A közönségre lenyűgöző volt a hatása.

229 Ellenben Anita Berber „meztelen táncosnő" nimfomániás, erotikus táncvonaglásai nem tetszettek. Ez sem nem pantomímia, sem nem tánc, ez: vonaglás, spirális vonalú, melynek kiindulópontja: a vagina. Kár, hogy ilyen beszédesen szép testtel nem valami művészi táncot mutatott be a hírhedt színésznő, akit Pesten kifütyültek, s mikor tánc hevében utolsó kis nadrágját is letépte magáról, hogy anyaszült meztelenül riszálja farát az éhes ifjúságnak - a rendőrség is kitiltott a fővárosból. A tánc degenerációja az, amit ő művel. Milyen különösek a nők! Egész életük értelme, minden tettük célja, testi és szellemi erejük összpontosított versenyének óhajtott eredménye: bizonyos férfinak a megfogása. Megfogása a szó tőrvető értelmében. Semmi fáradtságot nem sajnálnak, hogy céljukat elérhessék. - Már egy párszor végigszenvedtem az ilyen vadászatot, amelyben én voltam az űzött vad. Most a kis G. Ilonka próbál mentől kényesebb helyzetekbe juttatni, hogy kompromittáljam és azután gavallérosan elvegyem. Nem, kedves kisasszony, így ebből a dologból semmi sem lesz. Sajnálom, de nem állok kötélnek. O maga is észrevette legutóbbi jelenetünk után beállott kedvetlenségemet, mert mentegetőző levelet írt: „Szomorúság fogott el, hogy nem láttam. Talán tudom is az okát. Azt hiszi, hogy erőltetni akartam valamire, pedig nem; sokkal jobban szeretem, minthogy olyan helyzetbe sodorjam, ami talán terhére lenne. Valahogy megtörtént, hogy kitört belőlem a fájdalom; szégyellem is, hogy maga előtt történt. (Ti. mindig sír! én pedig ki nem állhatom a pityergő nőt.) De talán így a körrnyeimen keresztül végre csak megtanulok nevetni, s akkor ugye Gábor jobban fog szeretni? I..." VI/3. Én nem tudom jobban szeretni. (...) * 228 Vö. Nagy Péter: Szabó Dezső. Bp., 1979. 255-265. 229 Minden bizonnyal Zempléni P. Gyula fordításában olvasta Zola Patkányfogó című regényét, hisz egyedül itt szerepel A pálinka címmel (1894). 1923-ig három film is készült a regényből.