Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

Érdekes, hogy 1923-ban pont engemet tartottak Magyarország legliberálisabb írójának. * Most olvastam először Huysmans-regényt: A különcöt. Ez a regényíró furcsa egy ember; éppoly furcsa, mint hőse: János herceg, aki likőrökből csinál „szájorgonát" és zenélteti szimfóniaként a virágillatokat. Mintha Baudelaire és Flaubert különös vegyülete volna, a Salammbót író Flauberté. Hallatlan dolgokat fedez föl fantáziája a beteg lélek repedéseiben, s mint Baudelaire-ről írja, ő is megtalálta a csökönyösen visszatérő érzéseket és gondolatokat, melyeket életre hívott az Unalom komor harangja. Szédületes jártassága: festészetben, középkori irodalomban, italokban, parfümökben és virágokban Flauberthez teszi hasonlóvá. Különben, ha nem tévedek, ezt az egész regényét (A különcöt) csak azért írta, hogy megmutassa: mennyire ismeri a színeket, illatokat, italokat, könyveket és képeket. Az egész kis könyv összekovácsolt lexikona a különleges, vagy beteg szépségeknek. Egy idegbeteg herceg, megcsömölve Párizs nyárspolgári butaságától, vidékre húzódik, elhagyott kastélyába, s ott a rendes élettel épp ellenkező életet kezd élni; szobáját riadalmas színekbe öltözteti, hajókabinnak rendezi be, hogy a tengeren-utazás illúzióját keltse szárazföldön, vesztegelésben; rafinált illatokkal és ízekkel idézi vissza elmúlt élete távoli emlékeit; egzotikus betűkkel, egzotikus papírra nyomott könyveket olvas; míg annyira beteg lesz, hogy orvosa visszakergeti az utált Párizsba, a megvetett nyárspolgári életbe. János herceg reménytelenül indul vissza, itt már semmi nem segítne, csak a Hit, ha megvolna! De azt is elkalmárkodták az egyházak, a papok. Pénzért ordít és vész a világ... Érdekes alapgondolat! Az igazi szépség a magános kiszakadás levegőjében bomlanék ki, de azt nem bírja el az élettől megtört ember. Maga a piszok élet pedig nem enged az igazi szépségek mélyéig leszállani bennünket - ti. állati módon szórakoztat. Válassz, Ember! Vagy-vagy! * ge van. Ha a kultúrában csak közvetítő szerepet játszik és játszott: pénzt a sziklákból is tud fakasztani, mert munkás faj, töri magát. Tképpen élősdi népnek lehetne mondani, mert mindent készen kap, csak bele kell a keretekbe illeszkednie. Most, a világháború alatt, kényszerítő törvények nyomása következtében, kénytelen fegyvert fogni azért a földért, amely kenyerét adja; s bizony tudjuk, nagyon zokon esik neki, és méltatlankodásuk a felhőket veri. Pedig keveset áldoz és sokat nyer a háborúban is, mely szintén üzlet. Minthogy a zsidóság elhelyezkedése vallásának a konzervativizmusa miatt problematikus a ker. államban: vallását kellene [olvashatatlan szöveg] változtatnia, hogy egészen európai legyen. De erre nem lehet senkit kényszeríteni, s így a zsidóság továbbra is kettős élettel éli életét. Ez nem ... zsidókérdés, ez egy fajnak a története és sorsa. Hogyan lehet megoldani? Kétféleképpen: vagy nem tekintjük és ők sem tekintik (s ez a fő!) vallásukat faji elhatárolónak, s akkor a magyar zsidó csak annyit tesz, mint magyar katolikus, ezzel rendes polgári sorba lépett; vagy pedig faji elhatároló a vallásuk, s akkor külön államba tömörülnek, vagy pedig - áttérni ker. vallásra." (DIM)