Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

Szapphó szava, állítólag ő használja először), mint aggszűz, az el nem ért anyaság érzését éli ki tanítványai körében, no, és azonkívül a férfival ki nem élt szerelmi vonzódást is rájuk pazarolja, de: hony soit qui mal y pense (sic!).

207 Phaónhoz való reménytelen szerelme: egy allegória, vagy mítosz félremagyarázása.

208 Hogy Szapphó igen tisztességes hölgy lehetett, döntő tanú rá kortársa, Alkaios költő, akinek Szapphóhoz intézett dalából fennmaradt e pár sor: „Ibolyaszín-fürtű Szapphó, te szelíden mosolygó, fenséges asszony, szólni szeretnék hozzád, de visszafojtja szómat az áhítatos, szemérmes tisztelet..." így nem igen lehet hetairanevelőt aposztrofálni, még Szapphó idejében sem. Nekem nagyon jól esett ez a tisztázás. Úgyis olyan ritka manapság a jóhiszeműség, még a holtakkal szemben is. Hát még az élőkkel! A táltosfiú címmel regényt kezdtem, még a múlt év szeptember 4-én; most, január 21-én fejeztem be az I. kötetet. Három kötetre terveztem. Egy különös, újító, félapostol, félművész pályáját írom meg benne, egy család tragédiájának a keretében. A család - a mi családunk, a táltosfiú: c'est moi.

209 A nyáron, a nagy örökségharcban, villant föl a gondolata. Drága jó édesanyámnak szeretnék benne nem múló emléket állítani. Mikor írom: mindig vele vagyok; látom, hallom, beszélek vele. Ne csodálkozzék senki, ha talán túl hosszúra szabtam... lehet-e elég időt töltenünk legszentebb halottunk szellemével?

210 jadlowker, porosz tenoristát hallgattam meg az este. Külső megjelenése nem valami elsőrangú; az arcéle majdnem gonosz ember benyomását teszi, nyomott kis homlok, állati nagy száj, alul kiszélesedő arc. A száj környéke van nála kifejlődve; látszik, hogy az a kenyérkereseti eszköze. Hangja sötétebb színezetű tenor, középfokon lágyan és teljesen ömlő, de nincs oly kristálytiszta korántsem, mint a Carusóé. (Pedig a Carusóét csak gramofonon tompítva hallottam.) Felső regiszterben érdes; erőltetettnek, vagy fáradtnak, vagy elhasználtnak érzik. (...) 207 Honni soit qui mal y pense: huncut, aki rosszra gondol. 208 phaón: kitalált személy, az elbeszélés szerint visszautasította Szapphó szerelmét, aki emiatt öngyilkos lett. 209 É

n vagyok. 210 Heltai Jenőnek - a regény kiadásra ajánlásakor - írt levelében Oláh a trilógia három szálát emelte ki: „A hegyeket megmozgató /i/í-nek, és a halhatatlan anyai szeretetnek a regényét írtam meg ebben. S azonkívül az újító nagy szellemek tragédiáját: a köznek és az egyénnek kibékíthetetlen antagonizmusát." (O. G. Heltai Jenőnek, 1924. máj. 1. - PIM)