Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

Augusztus elején székely egyetemi hallgatók propagandanapot tartottak Debrecenben. Igazán, összefacsarodott az ember szíve, mikor póz és pátosz nélkül, a valóság lelket rázó természetességével elmondották, hogy tűr, hogy vár, hogy szenved, hogy áll, hogy vész otthon az összeszorított erdélyi magyarság. Egy reménycsillaga van: Horthy! Egy imádsága: Isten, jöjjön el már a Nemzeti Hadsereg országa! Az erdélyi fiúk a dühtől, izgalomtól vadulva, már tombolnak a várakozás, a jó időt várás fékén: menjünk már! mikor indulunk már! Szörnyű elgondolnom, mi lenne, ha az Alföld volna így bekebelezve román impérium alá, s Erdély volna a szabad kis Magyarország? Vajon így rágnánk a zabolánkat, mi, hajdúságiak is, mint ezek a szánni való erdélyi fiúk? Vajon ilyen veszett erővel tombolna bennünk is a bosszú, a reváns, a visszaadás fékevesztett indulata, mint bennünk? vajon így átkoznánk és káromolnánk mi is a szabadon lélegző Erdélyt, mint ahogy most ezek az erdélyi menekült fiúk átkoznak és káromolnak bennünket, debrecenieket? - Nem tudom. - Csak egy esik zokon: az, hogy az ún. székelyek tüntető gőggel választják el magukat a magyarságtól, ők nem magyarok, ők valami felsőbbrendűek: székelyek! És mégis az Alföldtől várják, sírják, követelik, igen, követelik Erdély felszabadítását! Ezt nem értem! Van külön székely nyelv, székely irodalom, székely kultúra? Nincs. Az építkezésben, s az iparművészetben van eredeti stílusuk; de ez még nem tesz egy vidéket külön nemzetté! Kár a szétszóródásnak ebben a tragikus korszakában még jobban széttépni ezt a kis magyarságot. Én még a jobb érzésű zsidókat is hajlandó volnék most a natio hungariába bevenni. - Az egészet csak a fájdalom, a kétségbeesés értetheti meg.

111 Most tárgyalják Tisza István gyilkosainak az ügyét. A homályos, forradalmi gyilkosság értelmi szerzője, a fő felbujtó, úgy látszik: Kéri Pál újságíró. A másik intéző, aki aztán a tett végrehajtásánál játssza a főszerepet: Pogány József, volt kommunista hadügyi népbiztos. A merénylő katonák: Dobó, tengerész őrmester, Hüttner főhadnagy, Horváth-Sztanykovszky hadapród és még vagy három alak. Az „Álmodó magyarok" c. regényemben Pogányt tettem meg fő vadásznak, mert régen rebesgetik, hogy ő lőtt először Tiszára. Ez, úgy látszik, most már hivatalosan is be van bizonyítva. (...)

112 m 1920. augusztus l-jén került sor Debrecenben a Székely Ifjak Napjára. „A hazátlanná vált székely testvérek [az országot járva a Székely Nemzeti Párt jelöltállításához gyűjtöttek támogatókat], hogy a nemzetgyűlésben is legyen képviselete a székely politikai meggyőződésnek, melynek egyedüli sarkköve a területi integritás". (Debreczeni Független Újság, 1920. szeptember 18.) 112 A kérdés, ki ölte meg Tisza Istvánt, máig tisztázatlan. A Tanácsköztársaság idején sokan dicsekedtek azzal, hogy részt vettek a gyilkosságban, a leverése után azonban már tagadták. (Vö. Pölöskei Ferenc: Tisza István. Bp., 1985. 271-272.)