Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

Múltkor egy tanítványom Csokonai életét felelte; s azt mondta: „Apja sebész, anyja pedig egy debreceni úrhölgy..." Mondom neki szelíden: nem úrhölgy volt az, barátom, hanem egy iparosnak a leánya. - Érdekes: a költők nem úrhölgyektől születnek! Miért van ez így? Mennyivel szebb volna az én költészetem is, ha pl. egy főhercegi palotában tölt volna el ifjúságom. Rettentő az a bánat, amelyet a megmásíthatatlanság rogyaszt az ember lelkére. Ezt nem bírom én kiheverni soha. (...) * Június 27-én a Petőfi és Kisfaludy Társaság egy kis csapata irredenta gyűlést tartott Debrecenben; irodalmi matiné volt ez, az Aranybika szép, de siket dísztermében. Engemet is fölkértek Pestről, hogy mint petőfista, olvassak föl verseket. Lejött a deszkahangú Császár Elemér, aki irodalmunk szerepét próbálta kijelölni a nemzeti újjászületésben, most, nemzeti elöregedésünk alkonyán; de igazában a modern magyar irodalmat csepülte, Ady Endrét is hallgatagon. Lejött Angyal Dávid, történettudós,

103 áttért zsidó, gyászmagyar ruhában, s igen finom megfigyelésű párhuzamot vont az első és a második (1919) Mohácsot megelőző idők és emberek között. Szávay Gyula verses prológussal próbálta áttekinteni nemzetünk ezeréves történetét, minden költőiség nélkül. Egy kis pöttöm, lúdtalpú ember: Lőrinczy György,

104 eleven versekben buzdított bennünket a végek védelmére. (Debrecen is végváros lett!) A kis gnóm egyébként a svábokat szidta két napon keresztül, míg itt volt; svábok alatt természetesen vezérpolitikusainkat: Friedrichet, Haliért, Simonyi-Semadamot, Bleyert értette.

105 A magas, elkopott gentry: Szemere György,

106 novellát olvasott fel, amelyben egy leányt az Orchis venusta nevű virághoz hasonlít. Sajó Sándor messze Szibériában sínylődő rab magyarról énekelt, aki Magyarországot szimbolizálja. Lampérth Géza, a kis vörös hajú, szeplős arcú ember, jó formájú magyar versezetekben piszkálgatta nemzeti büszkeségünk hunyó parazsát. A roppant fejű Sebestyén Gyula

107 (ilyen hatalmas méretű az az 103 Angyal Dávid (1875-1943): történetíró, egyetemi tanár, 1910-től tagja a Kisfaludy Társaságnak. 104 Lőrinczy György (1860-1941): író, 1899-től tanfelügyelő, 1908-tól a Petőfi, 1924-től a Kisfaludy Társaság tagja. los Friedrich István (1883-1958): legitimista politikus, 1919 augusztusától novemberig miniszterelnök, majd 1920 márciusáig hadügyminiszter, 1920 áprilisában kilép a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjából; Haller István (1880-1964): újságíró, keresztényszocialista politikus, 1919 novemberétől 1920 decemberéig vallás- és közoktatásügyi miniszter; Simonyi-Semadam Sándor 1920 márciusa és júniusa között miniszterelnök; Bleyer Jakab (1874-1933): irodalomtörténész, 1919 augusztusától 1920 decemberéig a nemzeti kisebbségek minisztere. 106 Szemere György (1863-1930): író, 1910-től a Petőfi, 1917-től a Kisfaludy Társaság tagja. 107 Sebestyén Gyula (1864-1946): folklorista, irodalomtörténész, 1909-tól tagja a Kisfaludy Társaságnak.