Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
III. kötet
sodsorban tótok és cipszerek vagy osztrákok, és csak harmadsorban magyarok! Vae, vae, care pater! 96 Horthy válasza egyszerű, kemény, katonás volt. Horthy azt mondta: két fronton harcoltunk, kint és bent; a külső front győzhetetlenül állt, mert ott mindenki megtette, az önfeláldozásig, amit tennie kellett; nem verték le hadseregünket, emelt fővel állhatunk a világ előtt; de a belső front felbomlott! Ennek fő oka a sajtó volt, amely akkor nem magyar, nem becsületes volt! (Erős éljen.) Magyarország agrárország - hála istennek, hogy az; mert okos gazdálkodással mindig megadja létfeltételünket; az elviharzott szégyenletes kor ebből az agrár voltából akarta Mo.-t kiforgatni; ha még másfél hónapig tart a kommunizmus: Pesten éhen veszünk mind. - Tanár, aki az ifjúságot neveli; pap, aki szellemi vezérünk, gazda, iparos, munkás - mindenki, aki értünk dolgozik: helyet talál Mo.-on; de a hazátlanoknak nem lesz hazája! (Elénk éljen.) Karcag város gyönyörű bizonyságot adott hazaszeretetéről: 100 katasztrális holdat ajánlott föl a háborúban részt vett szegény katonáknak, ingyen; reméli: Debrecen is megfogja tenni a magáét. - A munkásságnak kezet nyújtottunk; de a régi vezetőknek el kell tűnniük; sajtószabadságot kíván a munkásság? Van, amennyi kell; amelyik lap a mi eszménkért harcol: él. A katolikus és református ellentétek kiegyenlítésére célozva azt mondotta; itt, Debrecenben, a reformátusok Rómájában hirdeti, hogy Pannonhalmának kezet kell fognia Debrecennel! (Néztem Lindenberger kat. prépostot: bizony nem nyújtotta a kezét Baltazár ref. püspöknek!) A munkások szónokának azt felelte: kísérletezésre nincs idő, vagy-vagy! Sajtószabadság van elég; aki szereti hazáját és dolgozik érte, itt maradhat. A nemzetközi szocialistákra célozva azt mondta: a lappangó hazátlan bitangokkal szemben keményen, sőt brutálisan kell föllépni. A kommunizmusra: ha egy veszett kutya megmar valakit: azt elvihetjük a Pasteur-intézetbe; de még ezzel nincs vége a bajnak; azt a veszett kutyát kell agyonütni! (Zajos éljenzés, taps minden oldalon.) Egyezséget, egyetértést hangoztatott; Magyarország a nemzeti hadsereggel áll és bukik. Ez az ország nem lehet más ezután, csak keresztyén és magyar! (Elénk éljen. A zsidók ezt nem fogják megérteni; pedig milyen világos!) Egy szó, mint száz: nekem nagyon rokonszenves ez a Horthy Miklós. Szavamra mondom: meg kellene választanunk magyar királynak! Ezt a gondolatot csak a „hazátlan bitangok" szónoka merte hangsúlyozni! Milyen érdekes! A többi testületek és intézmények még mindig Habsburg-pártiak! Csak egy Habsburg-főtisztet látnak és köszöntenek Horthy Miklósban. Vak ez a nemzet, vagy ostoba? Szánni kell-e, vagy nevetni? Nem tudom. Nem tudom. Csak fáj, nagyon fáj. A pártok most csak szerep-elosztást jelentenek, nem elkülönülést! (Hát Friedrich?) Taktikázásra, kísérletezésre nincs időnk; körül vagyunk véve ellenséggel; sőt köztünk is tömérdek az ellenség! (Ugy van!) Ha most bukunk: ez abszolút sírbaszállást jelent! Érdekes volt a két debreceni főpap beszéde: Baltazár Bethlen Gábort és Bocskait aposztrofálta, mint a lelkiismereti és nemzeti szabadság hőseit, akik nagy bibliaJajjajaj, édesapám.
