Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

pártatlanság értelmezésében, mint a „vörösterror" idején, a kommunizmus alatt, mikor az Ember tragédiáját betiltották a párizsi forradalmi jelenet miatt!

72 Sértette volna a nemes proletárokat. - Engemet egészen meghat ez az óvatosság! Csak azt várom már, mikor és melyik „terror" tiltja be Faustot, amelyben leánycsábítás, magzatgyilkosság hármas búne szédíti követésre a világban csapongó kéjhajhászokat. Tanári karom, a debreceni állami főreáliskola tanári kara, nyomorultabbnál nyomorultabb alakokból áll. Alig van köztük rajtam kívül két magyar. Csehektől, tótoktól, cipszerektől,

73 osztrákoktól hozzánk szabadult hermafroditák ezek, akiknek fáj az én „gőgöm". Hah, gőg! Sohasem éreztettem senkivel; ha érzik: lényegem. Az igazgatóm, az opportunista Kardos, sejti bennem a rendkívüli embert, s bizonyos kisebb engedményeket tesz. Természetesen, én meg sem köszönöm; örüljenek, hogy köztük vagyok. - Február 9-én nem mentem el a tanácskozásunkra, s ezért a nemesebb fajta atyafiak felzendültek és fejemet kívánták: hogy én minden tanári munka alól kivonom magamat és az igazgató nem bír velem. A vége az lett, hogy szelíden felszólítottak a jegyzőkönyvi kivonat kapcsán: látogassam én is a konferenciákat. Szamarak. Ha ott vagyok, a fene majd megeszi őket, olyanokat vágok az ostobaságukon. Ha nem vagyok ott: irigyelnek a szabadságomért és kiváltságomért. Egynehányszor részt vettem az öregek önképzősdijén; s az az úr, Horvay, aki most a támadást szcenírozta ellenem: akkor félórás vitát provokált arról, hogy a csattanós angol klozett mennyivel ér többet a németnél. Ti. ez pedagógiai határkérdés. Na, azt hiszem, ezután még ritkábban teszem tiszteletemet a tisztes, de oktalan testület „tanácskozásain". Most olvastam el D'Annunzio Talán igen, talán nem c. regényét, amelynek egy repülő ember a hőse. Rendkívül meglepett, hogy nagy olasz társam is a testvérszerelem rejtett és kényes problémáját szövi bele a Tarsusi Paolo

74 modern eposzába. A vad érzéki, hisztérikus Inghirami Izabella magába bolondítja öccsét: Aldót, s a húga, ez a különös árnyék: Vana, észreveszi, szenved, borzad miatta, majd az öngyilkosságba nem kergeti; mert halálosan beleszeret a levegő hősébe, a nénje szeretőjébe, Paolóba. Pompás ennek a négy embernek a sakkjátéka, az érzelmek kockás tábláján. Nagy druszám, Gabriele úr, ugyan rendesen túlfűti a stílusát és többet beszél, mint kellene; bizonyos talján

75 affektációtól sem ment; de a regény 72 Németh Antal szerint a falanszter-jelenet miatt tiltották be. (Németh Antal: Az ember tragédiája a színpadon. Bp., 1933.) 73 Szepességi szász. 74 Pál apostol. 75 Olasz.