Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

telített gömb lett volna, a hajszálak pedig lágy aranydrótok, amelyek az áram hatása alatt bizonyos borzongó helyzetet foglalnak el. „A borzas" - csak így hívták a családunkban. Mert Ella kisasszony sans géne

47 eljárt hozzám, le is vetkőzött egy ingre, meg is mutatta mindenét, ide is adta magát. De én nem szerettem. Szegény, mennyit vergődött, sírt, csatázott, hogy hozzám ragassza magát. Nem sikerült. Még asszonykorában is be akart jönni a szobámba, de én nem voltam neki otthon. Valami gyárhivatalnok vette el. Legyen nekik könnyű az élet. - Az Ella-ciklus versei ellenben róla szólnak. S még több is.

48 18. Gaal Annus, a szegény kis basedowos

49 beteg. A Tátrában ismerkedtünk meg. Belém bolondult. Két évig várt, hogy elmegyek hozzájuk Keszthelyre és oltárhoz vezetem. Nagyon sajnáltam a kis bolondot. Volt a sorsában valami megható. Nem tudom, él-e még?... Egyetlen verset írtam hozzá: Annuska!

50 19. Egy régi tanítványomnak a húga volt Greckó Ilonka. Kedves és nagyon szép arcú leány. Arca, szája, szeme mindig mosolyra állt, s igazán jól éreztem volna körében magamat, ha műveltebb lelkű lett volna. De bizony, egy kicsit korlátolt nő volt. Kár. Sokan feleségül szánták Debrecenben; s csakugyan rendes polgári értelemben megfelelő házastárs válnék belőle, még ma is. De kérdés - rendes polgár vagyok-e én? Vers is. 20. Bese Juliska egy fűszerüzletben kiszolgáló segédkisasszony. Nagyon megszeretett. Itt laktak az utcánk végén, s együtt jártunk a villamoson. Vajat ő hordott, mikor Debrecenben senki nem kapott. így mutatta ki szerelmét, a kis csacsi. Szép pofácskáját szerettem megpacskolni, gömbölyű testecskéjét át-átkarolni; úgy pirult ilyenkor, hogy a vér majd kicseppent az arcából. Parányi kis szája rendkívül alkalmas volt a csókra. Probatum est.

51 21. Simonffy Irénke: Fábry Irma kollégája, szintén zenetanárnő a Zeneiskolában. Gyönyörű szeme van és örökké mosolygós arca. Valami fiús huncutság kacag az arcáról. Nagyon jó barátom volt; Irmának a panaszait, reményeit, vágyait ő hordta hozzám. O volt szerelmi postásunk. Kedves és művelt leány; csak egyet csodáltam benne: spiritiszta. A XX. században! És hozzá még ebben a kijózanítóan reális Debrecenben! Oly remekül csókolni, úgy szívni az ajkat, mint ő: senki nem tudta még eddig leányismerőseim közül. Gyönyörű fehér keblét, ezt a márvány két élő halmot, imádtam. O nem röstellte megmutatni, mert igazán remek volt. És tetszett neki az én őszinte rajongásom. Hiába! A világ legszebb szépsége előttem még ma is az ilyen tökéletes leány kebel. - Irénke is férjhez ment. Most már más gyönyörködik isteni mellében. Pár verset írtam hozzá. Pl. a Zongoraszó. Iréné.

52 22. Fábry Irma. Róla már volt szó. Sok verset írtam hozzá. „Három csillag" cí47 Fesztelenül, nem zavartatva magát. 48 Például az Ella, a Sárga rózsa című versei. (Mj.: Oláh 1918) 49 Bazedovkór. 50 Mj.: Oláh 1918. 51 Be van bizonyítva. 52 Mj.: Oláh 1925.