Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

Igaz, hogy fiatalos hevünkben sokat marakodtunk, de annak nem mi vagyunk az okai, hanem a Bandi pesti tábora, azok a remek zsidó fiúk.

9 Hanem a sorsunk egyre kétségbeejtőbb lesz. Károlyi gyönge, tehetetlen ember, nem bír semmire menni. A szocialisták zúgnak, mert érzik hatalmukat. Az az általános fölfogás, hogy tiszta szocialista kormánynak kell jönnie, másképpen elveszünk. Én úgy érzem, anélkül is elveszhetünk, ha az van a számunkra megírva. Franciaország meg akar fojtani bennünket Németországgal együtt; Germania majd csak kiheveri, de mi! Mi! „Ha minket is elfúj a sors zivatarja, nem lesz az Istennek soha több magyarja!"

10 Óh, most lehet dalolni ezt igazán, nem 49-ben. Valami sivár fásultság vesz az emberen erőt: ködbe tévedtünk, nem tudjuk, merre észak, merre dél? Meg kell várni a ködoszlást, addig vagy dúdolunk, vagy hallgatunk, vagy jajgatunk. Annyi már most is bizonyos, hogy a mi életünkben nem jön soha az a nyugalom, ami 1914 előtt volt. A románok, úgy hallik, egészen a Tiszáig meg akarják szállani az országot. Itt, Debrecenben sokan mosolyognak ezen, nekem is szinte képtelenségnek tetszik; de annyi meglepetése volt már ennek a világháborúnak, hogy kezdem azt hinni: semmi sem lehetetlen. 1919. március 21.: szovjet köztársaság! Na még csak ez volt hátra. Vyx alezredes, az Entente megbízottja, állítólag becsapta Károlyit; semleges zónát kért megszállásra, holott a belgrádi fegyverszüneti feltételek közt erről szó sem volt.

11 A kormány nem merte vállalni tovább a felelősséget - lemondott s átadta az „uralmat" (van még ilyen?) egy tiszta szocialista minisztériumnak. - Egy pár héttel ezelőtt (február 20.) zajlott le Pesten az első kommunista-tüntetés, amikor néhány (4) rendőrt megöltek utcai harcban, s amiért letartóztatták sőt el is verték a két fő kommunista vezért: Kun Bélát és Vágó Bélát. Ez a két ifjú egyenesen a börtönből lépett föl a népbiztosi (-miniszteri) székbe. Kun Béla, aki orosz fogoly korában szívta magába a kommunista eszméket, s aki odakint Lenin titkára is volt egy ideig: vad és vak elszánással vetette magát pici pártjával együtt erre a megkínozott országra. Egyéb bajunk sem volt, minthogy még ezt a betegséget is kipróbáljuk. Szegény, szegény Magyarország! Nincs a kerek Földön egy másik nemzet, amelyik annyit szenvedett volna, mint te. Rogyásig, ahogy mondják. 9 „Bevallom, Ady volt az egyetlen ember, akitől féltem. Tudtam, hogy vele nem bírok soha. (...) s élete alkonyán, mikor ide ellátogatott, már én kalauzoltam a Hortobágyon. Kibékültünk. (...) Szegény Ady Bandinak fájt legjobban az egész. Ezt mondta: - De kár, hogy azok a pestiek összeveszítettek minket. Lehettünk volna mi jó barátok, ha ők az utunkba nem állnak." (Ünnep, 1937. január 22.) 10 „Ha minket elfú az idők zivatarja: / Nem lesz az Istennek soha több magyarja." (Arany János: Az örökség.) 11 Ferdinand Vyx, a budapesti antant katonai misszió vezetője március 20-án hozta a köztársasági elnök tudomására a békekonferencia határozatát, s hogy a semleges zónát antantcsapatok szállják meg. Károlyi már ekkor kijelentette, hogy teljesíthetetlenek a követelések.