Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

II. kötet

lehalt. Élete gyönyörű egész élet, bizonyos. Nem olyan nagy író, mint amilyennek hiszik, de igazán ott voltak bölcsőjénél a Gráciák, a kellem istennői. (...) (...) Niels Lyhne-t olvastuk Tóthtal a Nagyerdő dombján. Attól félek, hogy ez a regény még regényemmé válik.

44 Csodálatos, milyen hírek kerengenék énrólam. Egyesek azzal gyanúsítanak, hogy néma bűnbe

45 estem; másik csapat pederasztának gúnyol; harmadik: a legborzasztóbb perverzitással vádol, hogy saját testvéremmel volt, van, vagy lesz viszonyom. Nahát ez mégis rettenetes. De megvan az oka: nem járok sehova, csak éppen a Nagyerdőre. Elvonulva éltem gyermekkorom óta minden lármától; ez már a véremben van. Régi idő óta rossz a tüdőm, a szívem, a gyomrom, a szemem - ezért iszonyú terhes nekem a társaság, ahol beszélni, szivarozni, írni és látni kell. Hogy egészen komikus figurává ne váljak, fölmentem magamat minden konvenció alól. (Ezért is nem tudok fölfelé haladni!) Persze, ezt nem tudja mindenki; s a világ szimatol... rendesen ott sejt valamit, ahol semmi sincs. Oláh nem jár közénk, Oláh elvonul, Oláh hallgatag - mi ennek az oka? Néma bűn, perverzitás, meg tudom is én, micsoda. Jól van ez nekem! Sem a fajtámhoz nem bírok leszállani, hogy egészen parasztember legyek, aminek születtem; sem „úrrá" nem tudok fajulni, hogy az ugatókkal együtt ugathassak. Küszöb vagyok az udvar és a szoba közt. A küszöböt pedig mindenki tapossa; sokan még a lábuk szennyét is hozzátörlik. (...) Június (...) Vaskalapos Dogma Lajost

46 kérdőre vontam: miért agyarkodik úgy rám a nemes Egyház? Ötölt-hatolt, feddett és másról beszélt. Kezem véletlenül a zsebembe maradt, míg hallgattam atyáskodó dorgadalmát; egyszer látom, hogy az öreg meghökken, a hátam megett álló Ferenczy Gyulára néz, aki a jelre elhúzza a köztünk álló széket, hogy közelebb legyen hozzám. Ez villant át a fejemen: az öreg Erőss most megijedt a kezem tartásától, körülbelül úgy láthatta, mintha pl. revolvert szorongatnék a kezemben, ezért inthetett Toldi Miklósának. De én nem bántottam senkit, csak rejtetten gúnyolódtam: talán méltóztatnának fölvenni a kollé44 A korban nagyon népszerű Jens Peter Jacobsen Niels Lyhne című (ford.: Elek A., Bp., 1880, 1900.) regényéről van szó, amely szinte a kornak bibliája volt. Ennek hatása alatt született meg benne a Szegény magyarok című regényének ötlete. 45 Önkielégítés. 46 Erőss Lajos teológiai tanár.