Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

II. kötet

1909. júliustól 1918-ig Július Ennek a hónapnak többfajta jelentősége van. Blériot francia mérnök ekkor repülte át a világ tapsa közt a La Manche csatornát, én meg ekkor korrigáltam Petőfi képzeletét és Korunk hősét, az udvarunkbeli réjázó

1 gyermekek ordítozása közt. (...) A rekkenő hőségben egészen graeco more

2 élek: anyaszült meztelenre vetkőzve írom a Rossz istenek alkonyaidnak

3 dörömbölő sorait; azután levágom a ceruzát, tornagyakorlatokat végzek, szobám igazán gimnázium. Ha valaki idegen be találna vetődni: azt gondolná: megőrültem ebben az őrült melegben. Hiszen a háborodottak először is a ruhát hányják le magukról. Mint a szegény öreg Lear a pusztában. Olvasom Goethe Wilhelm Meister-ét. Igazán, az emberrel átéleti a gyermekkorát. Most már nem merem megírni a színjátszáshoz való határtalan szerelmemet, mert rám olvassák, hogy plagizáltam. (...) Ez a hónap nem igazán volt a nyugalmak hónapja. Az írói arcképek közül elkészültem a Gárdonyiéval és a Péterfyével.

4 Óh, ez a Péterfy, de szerencsétlen lélek lehetett! Magában hordotta a huszadik század legmélyebb járatú magyar elméjét és nem tudta kamatoztatni! Mintha ötven esztendeig kereste volna maga magát; pedig ott volt, kifejlett, sokan észrevették már, csak ő maga nem látta, nem hitte. Alig tudnék hozzá hasonló Proteus-embert idézni: annyi alakja van, ahány íróval foglalkozott. Roppant érdekes tünemény. Talán a természet félrebillenése miatt világhírű színjátszót nyomott agyon bemre az oldalt fölbuzogott filozófus és mű1 Réja: népdalok, mondókák jelentés nélküli felkiáltó szavai. 2 Görög szokás szerint. 3 Mj.: Oláh 1909b. 4 A Péterfyről írott megjelent 1909-ben a Budapesti Hírlapban. Mind a kettő mj.: Oláh * *