Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

Szávay aranyos ember, Kardos nagy szívű ember, Valaoritisz gyönyörű verseket írt (oh, ha valaha hasonló szerepet tudnék játszani hazámban az övéhez!),

226 Vándor Iván szép asszony, Debrecen kedves város, mindenki bolondos jó lélek, szeretem az egész világot! Jan. 23. utalt: „Magyarok. (...) Mert híztunk és legeltünk meződön / Világ! - Ezért levágnak amaz őszön. // Nem futottunk-fáradtunk, nem tanúltunk, / Füzesek árnyán kérődzve kinyúltunk. / Lelkünk befásult. Szép állati módra / Csak inni jártunk a sebes folyókra. // És ittuk a felejtést jaj-magunknak. / Míg pásztoraink végképp meg nem untak. // Vágóhídra terelnek és levágnak. / Csak vastag bőrünk marad a világnak." (Oláh 1908) - 1909. január 21-én kelt levelében (DIM) Rákosi Ady magyarságát hozta szóba: „Ami Fenyőt illeti és a Nyugatot, azok nem érdekelnek. Hogy Ady Endrét kár volt zsidók kezébe adni, hogy mi nem akartuk észre venni, s hogy ez hibánk volt? - Ejnye! Hát mit gondol, Ady Endre, ha észrevesszük s a mi kezünkbe kerül, akkor mást ír és másképpen? - Többre becsülöm őt, mintsem elhinném, hogy bármely körülmények közt mást írjon, mint ami a bögyében van. O azért került a zsidók kezébe, mert az van a bögyében, ami azoknak kedves. Hej az istenfáját annak a Csokonainak, aki kóborolt, éhezett, szenvedett, tűrt és nyomorul tan halt meg, de csodálatosan hitt ama legnyomorultabb viszonyok közt is a magyarok istenében és dalolta őt végső leheletéig. Ma pedig az Ady Endrék, ha mi észre nem vesszük, hát zsidó kézre adják magokat? Vigye el őket az ótestamentumbeli két ördög és az apokaliptikus csoda... Nekem utálatos, ha Ady rajong a Gangeszért és beleköp a Tiszába. Egészen bizonyosra veszem, ha a Gangesz hazájában születik, a Gangeszt köpi le és a Tiszáért rajong. (...) A nagy pesszimisták mindig a zsidók kezébe kerülnek, azokéba, akik hazájokat nem tudták megtartani, s mint elszórt elem ma is bombát visznek oda, ahol sikerül elhatalmasodniuk. Mert hazát csak optimizmussal és önfeláldozással lehet fenntartani." Schöpflin Aladár 1909. január 13-i levelében (DIM) részletesen értékelte a vitát: „A Nyugat haragját én is csodálom, hogy magát kémnek nézték (honnan vette ezt?), egyáltalán nem értem. Azt tudom, hogy Rákosi Jenő cikke s még inkább a maga - megvallom, nekem sem kedves - válasza hozta őket dühbe. Ok Adyval azonosítják magukat, s azt hiszik, Rákosi fifikából emelte magát Ady fölé, hogy ezzel annál erősebbet üthessen rajta és rajtuk. Maga pedig - szerintük - engedett a szirén-hangnak, s ők, úgy látszik, úgy fogják fel a dolgot, hogy vagy a B. H.-hoz tartozik valaki, vagy hozzájuk. Vagy - mint én - sehova sem. En a dolgot a maga szempontjából nem bánom, ez is segíteni fogja abban, hogy szabaduljon Adytól (...) Annál hamarabb megtalálja a maga útját. (...) Azt azonban nem szeretem, ha magát ütőkártyának használják fel Ady ellen; ez először is nem méltó szerep egy ilyen tehetséges embernek, másodszor én a magam nyugodt, csöndes módja szerint kitartok Ady Endre mellett, s haragszom, ha bántják. (...) És különösen bánt az, ha magát azok akarják zászlónak felhasználni, akik politikában, társadalomban, irodalomban, mindenütt a reakciót képviselik. (...) jó lesz vigyázni, hogy bele ne hízelegjék a reakció táborába. Ezt a veszélyt, az irodalmi élet kulissza mögötti hullámzásaitól távol élve, talán nem veszi észre, ezért figyelmeztetem rá." - Oláh tanulmányt írt Adyról, melyet talán - a többi arcképéhez hasonlóan - a Budapesti Hírlapban szeretett volna közölni, de nem merte elküldeni. Fentebb idézett levelében Rákosi erre is kitért: „Olyan cikket pedig ne írjon, amelyet nekünk nem mer elküldeni (...) Ha pedig maga Adyról oly teljesen objektív cikket írt, amelyet nem mer beküldeni, mert attól fél, hogy Csajthay nem adja ki, akkor attól félek, Csajthay objektivitása, melyben nem bízik, nagyobb mint magáé ama cikkben." Tanulmá-