Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
I. kötet
Október Beöthy Zsolt hatvanéves; ünnepeltük. Egy kis versben köszöntöttem; az öreg közzétette Komáromban 207 ; pár nap múlva dorgáló levelet kaptam egy fiatal magyartól, hogy „Sámson illusztris szerzőjé"-hez nem illik egy kis Beöthyt köszönteni. Nekem Ady, Kosztolányi, Juhász mellett a helyem. (...) November Ej, haj, micsoda híres ember lett belőlem, mióta Parist megjártam. A pesti újságok, írók megtesznek „újabb költőink egyik legjelesebbiké"-nek, Kardos Albert meghatva szorít kezet velem, Debrecen legnagyobb írójával; Keletiek nyugaton c. kis füzetem egész lázba hozta ezt a lázba hozhatatlan Debrecent; az ifjúság tisztel, szeret, színdarabjaimat játssza Hódmezővásárhelytől Lőcséig; kinyitotta kapuját előttem a Nyugat, A Hét, budapesti fiatal írók új irodalmi társaságába választanak be (jó, hogy semmi sem lesz belőle!). 208 Istenem, istenem, sok is egy hónapra. Csak 207 A verset leközölte a Debreczeni Független Újság is: „Beöthy Zsoltnak. Hinni egy rég elveszett népben / A nagy Simeon szent hitével, / Görgetni múltját a jövőkért / Illésnek tüzes szekerével; / Álmodni nagynak, ami nincsen, / Tüzet lopni holtak hamvából, / Örök frigyben az örök Széppel, / Ki nem kopva az ifjúságból; / Utolsó, nagy nemes magyarként / A roskadó végekre állni, / Nagypéntek komor éjszakáján / Húsvéti igét prédikálni - / Olyan csodás, merész, szokatlan, / Hogy hihetetlent hinni merve: / Keserű, nagy, szent áldomásom / Köszöntöm ez álmodni merő / Igaz emberre." - A lapban megjelentek Beöthy köszönősorai is: a verset szépnek, tömörnek találta, de szerinte inkább Kazinczynak vagy Toldynak kellett volna címezni. Továbbá szerinte Oláh „pesszimizmusának keservében megfeledkezett valamiről. Arról, hogy aki nagypénteken a húsvétot prédikálta: igaza volt. A húsvét eljött. A mi egész históriánk a megfeszítések és a feltámadások története." (Beöthy Zsolt és Oláh Gábor. A régi tanítvány a professzorhoz. Debreczeni Független Újság, 1908. szept. 12.) 208 Schöpflin Aladár invitálja tagnak az Ambrus Zoltán elnöklete alatt szerveződő Magyar írók Társaságába, melynek alelnökei Ignotus és Bródy Sándor lettek volna. (1908. okt. 29. - DIM) A tagok listáján nem szerepel Oláh neve. - 1908 novemberében Juhász Gyula hívja a Holnap tagjai sorába, s a holnaposokkal való közös szereplésre a Szigligeti Színházba: „Ha szeretsz bennünket, fogadd el a Holnap tagságát..." (Juhász Gyula O. G.hoz, 1908. nov. - DIM) Oláh elutasítja a hívást: „A Holnap-társasággal még nem vagyok tisztában. Kik a tagjai? Mit akar az egész társaság? Miféle kötelezettségekkel és jogokkal jár a tagság? Én, őszintén megvallom, mostanában kezdek félni a társulásoktól. Belátom, hogy az írónak egyedül állnia a legjobb. Ha társul, vigyázzon magára, mert rendesen lekoptatják az eredetiségét azok, akiknél talán masabb. A te társaságod, meg a Babitsé, nekem csak megtiszteltetés, de bizony másokkal nem mindig futok egy utat." (O. G. Juhász Gyulához, k. n. - DIM) Egy későbbi visszaemlékezésében is autonómiához való ragaszkodásával magyarázta cselekedetét: „1908-ban kerültem haza Párizsból. Akkor írtam
