Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Buza János: A magyar denár kivitele Észak-Itáliába a XVI. század közepén

A magyar dénár észak-itáliai kivitele nemcsak azért érdekes, mert korábban nem tudtunk róla, hanem azért is, mert fontos adalék a nyugatkeleti irányú külkereskedelmi kapcsolataink kutatásához. Ezen túlmenően a török uralom alatti országrész pénzforgalma szempontjából sem érdektelen. Külföldön megjelentetett hazai eredetű publikációban olvashatunk pl. arról, hogy a Balkánon, illetve Kis-Ázsiában nem vették el a magyar pénzeket, s ezért vonakodtak a Magyarországra vezényelt török tisztségviselők zsoldjukat magyar pénzben elfogadni. (23) Kiváló turkológusunk, Fekete Lajos frappáns megfogalmazása szerint pedig a hódoltságon "a sűrű akcse és a ritka arany" cirkulált a szultáni veretek közül. (24) A magyarországi török hódítás kezdeti időszakának számadásaiból kétségtelenül erre lehet következtetni. (25) Valószínűbb azonban az, hogy a török helyőrségek szűkebb pénzforgalmától eltekintve a hódoltságban hosszú évtizedekig a magyar dénár primátusa volt jellemző. (26) Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy a magyar dénárt nem fogadták el a Balkánon, ha Eszak-Itáliától Moldváig dokumentálható felbukkanása és forgalma. E ponton felértékelődik Pierre Lescalopier 1574. évi megfigyelése, aki Sztambulból Erdélybe igyekezve jegyezte föl, miután Ruszénál átkeltek a Dunán "...innentől az akcse nincs forgalomban, helyette olyan pénzt használtak Magyarországon, amelyen Szűz Mária képe látható,...". (27) Nem kétséges, hogy a madonnas veretek magyar dénárok voltak. Megerősíti ezt a mai török gazdaságtörténeti kutatás, mely szerint a birodalom pénzforgalmát négy váltópénz-régió jellemezte, ezek egyike mint "pénz régió" a Balkán volt, (28) s a nyelvtörténet és turkológia kutatási eredményei egyértelműen bizonyítják azt, hogy a régi magyar köznyelvben élő s innen az oszmán török forrásokba átmenő "pénz" szó a magyar dénár szinonimája volt. (29) A török kor kezdetén Magyarország egyfelől az emelkedő ázsiójú magyar aranyforinttal, másfelől a madonnas dénárokkal voltjelen a nemzetközi pénzforgalomban. Az előbbi a távolsági kereskedelem Levantéban is becsült, Észak-Európában pedig különösen keresett valutája volt. Az utóbbit a hazai pénzforgalom igényeinek kielégítésére verték, de külföldi forgalma és észak-itáliai felbukkanása azt bizonyítja, hogy jelentősége túlnőtt az országhatárokon, s a XVI. század második felében a távolsági kereskedelemben sem volt ismeretlen. (30) * Előadásom végén, amikor a Kedves Hallgatóság megtisztelő figyelmét megköszönöm, kötelességemnek tartom megemlíteni, hogy bécsi, prágai és leideni kollegák is segítették anyaggyűjtésemet, amelynek középpontjában a magyar aranyforint múltja állt, közben derült némi fény a dénár nemzetközi forgalmi szerepére, így jelén felolvasás kutatási melléktermék, de - remélhetőleg - nem haszontalan produkció.