Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Karlovits Károly: Szent István fontja és a magyar kereskedelmi mértékrendszer

chalque (0,09208 g) érték lenne. (Tehát a pénz min. tömege 4,42 g, max. pedig 4,51 g.) Ezt a feltételezésünket a vizsgálataink bebizonyították. Az 1439 db solidus korrigált mérési eredményéből 0,01 g-os eloszlással hisztogramot készítettünk. (4. ábra ) Hisztogramunk az alábbi meglepő eredményeket mutatta: 1. A pénzlelet 96,5 %-a az általunk becsült 0,09 g-os tűrésmezőbe esik. A tűrésmezőn kívül eső darabok közül 1,1% könnyebbnek, 2,4 % nehezebbnek bizonyult. 2. A pénzek 91,1 %-a a 4,47 - 4,51 g tömeghatárok közé esik. Ebből az a fontos következtetés vonható le, hogy a mina (font) megengedett eltérése 1/96 rész (azaz 442:96=4,604g). Ezzel magyarázatot kapunk arra, hogy nagyobb darabszámú pénzzel történő fizetés esetén miért alkalmaztak súlymérést és nem darabszámlálást. Ugyanis így küszöbölték ki az aranypénz kopásából, csonkításából eredő veszteséget is 3. A hisztogramon látható szóráskép jól megközelíti a harang (Gauss) görbét, ez igazolja a méréseink helyességét, valamint az V. századi pénzverés megbízhatóságát. Ez tette a solidust a IV. - XII. századi Európa vezető pénzévé és így lett ez az európai pénzverés mintája. 4. A pénzeknek csak 0,34 %-a éri el vagy haladja meg a 4,55 g-os értéket, és ez felveti az öt évszázados, ma tényként elfogadott állítást, hogy a solidus törvényes súlya 4,55 g lenne. ( 1 római font = 327,45 g és ennek 1/72 része a solidus súlya.) Ez a feltételezés további vizsgálatra szorul, mert hisztogramunk a 4,55 g-os solidus súlyt kizárja. A numizmatikusok által elfogadott az, hogy az első solidus kibocsátása I. (Nagy) CONSTANTINUS római császár 326. évi pénzreformjához fűződik. A pénzreformon kívül - mint az előzőekből kitűnik - szükségszerűen mérték reformot is végrehajtatott. Mérték reformjának alapjává tette a hellenisztikus kor görög mértékeit, meghatározták az új font tömegmértéket (442 g !), és ehhez hozzárendelték a hossz-, térfogategységeket a "víz egyenérték" betartásával. Ezzel létrehoztak egy világos, áttekinthető mértékrendszert, amelyet később a bizánci időszak alatt is következetesen megtartottak. A római birodalom felbomlása után kialakult új államok szükségszerűen átvették a késő-római birodalom pénz- és mértékrendszerét, ezt elősegítette a Bizánc által veretett változatlan súlyú és minőségű solidusok állandó jelenléte a középkori európai pénzpiacon. Ez megerősíti azt az általános történészi véleményt, amely szerint az európai országok mértékei a római (késő-római!) mértékrendszerből származnak. A honfoglaló magyarság VIII. - IX. századi vándorlása során a bizánci birodalom politikai határain kívül, de gazdasági érdekszféráján belül tartózkodott, tehát a kereskedelmi kapcsolatok révén megismerte és használta a bizáncinak mondott, de valójában római pénz- és mértékrendszert. SZENT ISTVÁN alatt megindult önálló pénzverésünk szükségszerű