Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Pandula Attila: A magyar királyi Szent István Rend jelvényeinek tipológiája

szült aranyból. Gyakori az aranyozott ezüst készítmény, de léteznek bronzból készült darabok is. A "hivatalos előállító", így a XIX. század második felétől a bécsi Rothe cég is foglalkozott viseleti példányok gyártásával. De más helyeken, így Európa jeles rendjel-előállító cégeinél, kvalitásos ékszerészeinél is készültek - más nagynevű rendjelekhez hasonlóan - Szent István Rend jelvények. Nem ritkán az akkori modellektől jelentősen eltérő, a megrendelő ízlését, anyagi lehetőségeit jól tükröző példányok. Mind ahogy ez az analógiaként felhasználható egyéb rendjeleknél is folyamatosan megfigyelhető. így pl. ismeretes pazar kivitelű, a XIX. század közepén készült rendi csillag, amely Carlo Landriani, nápolyi aranyműves alkotása.

40 A XIX. század közepén Franciaországban is készült Szent István Rend nagykereszt / némileg stilizált formájú/.

41 Nyilvánvaló, hogy az időről-időre elhasználódott, beolvasztott rendjelvények /különösképpen pedig keresztek/ esetében, a XIX. század közepe előtti időszak vonatkozásában más források' vizsgálatára is szükség van. Vonatkozik ez a rendi szalagformák rekonstrukciójára is. Időről-időre az elhasználódott szalagokat is pótolták. Nagyjából a XIX. század közepétől, a háromszögletű szalag vált általánossá a Szent István Rend kiskeresztjénél is - hasonlóképpen más elismerések szalagformájához. A különféle jelvény, illetve szalagváltozatok vizsgálatához kitűnő forrásanyagot jelentenek a különféle történelmi ikonográfiái ábrázolások. Elsősorban portrék esetében többnyire a valóságnak megfelelően jelenítettek meg olyan részleteket is, mint az ábrázolt személyek által viselt kitüntetések. Az egyes darabok esetében további információk nyerhetők a gyártóra, gyártási időre, s így természetes az esetleges típusra cégjelzéseken, fémjeleken keresztül. Elsősorban 18 karátos aranyból készültek rendjelek és kitüntetések a XIX. század közepétől kezdődően a Habsburg Birodalomban, előfordulnak 14 karátos arany példányok is. Megjegyzendő azonban, hogy különösen a XIX. század közepe előtti rendjelvények esetében nem feltétlenül látták el a példányokat fémjelekkel. Meglehetősen hosszú időszak - 1867-1922 - az, amely már jobban megfogható fémjeleken, próbákon keresztül.

42 Elvileg a "hivatalos előállító" bécsi Rothe cég, XIX. század második felétől kezdődően készített rendjelvényein vannak fémjelek, cégjelölések.

43 A rendjel vény-tipológia rekonstruálása szempontjából fontosak lehetnek, a hitelesen egy-egy kitüntetett személyhez köthető eredeti rendjelvények. Ilyenek nagyon kis számban, sokszor véletlenszerű maradtak fenn. A gyémántdíszítménnyel adományozott rendjelvényekre nem vonatkozott a visszaadási kötelezettség. Ezekből több ismert. így a rendjel alapításának idejéből Lotharingiai Ferenc ékkövekkel kirakott rendjelvénye.

44 A XVIII. század második feléből való, gyémántdíszítménnyel adományozott,