Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Pandula Attila: A magyar királyi Szent István Rend jelvényeinek tipológiája

PANDULA ATTILA (ELTE, Budapest) A magyar királyi Szent István Rend jelvényeinek tipológiája Egye

gy rendjel, kitüntetés esetében sokszor találkozunk különféle jelvénytípusokkal. Ez különösen a hosszú időn keresztül adományozott elismeréseknél van így. A nemzetközi szakirodalomban nagyon kevés közlés jelent meg a jelvény tipológia nehéz kérdésköréről. A hazai publikációkban pedig szinte egyáltalán nem érintették ezt a kérdést. A Szent István Rend esetében eddig nem vizsgálták ezt a problémát. A Szent István Rend jelvényei saját korukban ismertek voltak, így közzétették azok képét az alapításkor, 1764-ben kiadott Statútumban.

1 Megjelent "hivatalosnak tekinthető" rendjelvényeket bemutató ábraanyag, a rendalapítás 100. évfordulóján, 1864-ben kiadott reprezentatív emlékkönyvben.

2 1917-ben szintén napvilágot látott egy hivatalosnak mondható kézikönyv, ahol a Szent István Rend jelvényeit is közzétették.

3 Elvileg a Szent István Rend korabeli jelvényei a fent közölt ábráknak megfelelő formát kellene, hogy mutassanak. Ez gyakorlatilag azonban általában nem így volt. Nehéz - megfelelő források hiányában - a Szent István Rend valamennyi "hivatalos" előállítójának kronologikus rekonstruálása. A rendjel alapításakor, 1764-ben az Állami Eremhivatal kapott megbízást a rendjelvények elkészítésére.

4 Sajnos, a levéltári források nem adnak választ pontosan az akkor gyártott jelvények formájára, súlyára stb. stb. A rendjelvényeket a Szent István Rend kancelláriája / a Szent István Rend Irodája/ időről-időre az igényeknek megfelelően rendelte meg. Természetesen mindig az akkortájt készített /fő/ típust szállították. Eleve több - illetve kevesebb darab készült, s volt használatban az egyes osztályokból. így pl. jóval kevesebb rendi láncra, illetve középkeresztre volt szükség - tekintettel az adományozási előírásokra mint nagykeresztre /csillagra/, illetve lovagkeresztre /kiskeresztre/. A ténylegesen adományozott rendjelvényekre, kezdettől fogva, szigorúan érvényesített visszaadási kötelezettség volt hatályban.

5 A visszaadás a legmagasabb személyiségekre, illetve külföldi rendvitézekre egyaránt vonatkozott. Egy-két, egészen kivételes esetben tekintettek ettől el. A ténylegesen adományozott rendjelvények /keresztek, lánc/ mindvégig aranyból készültek, a nagykereszt csillaga ezüstből.

6 Kezdettől fogva lehetőség volt azonban un. viseleti példányok készíttetésére. Ezekre nem vonatkozott a visszaadási kötelezettség.

7 A visszaadott rendjelvényeket ismételten adományozták. Az esetek