Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Lakatos Sarolta: Nagy Péter cár uralkodása előtti orosz insigniák, kitüntető jelvények, mint középkori falerák

sovereign-nél is kisebb méretűt. A királynő ajándéknak szánta, Angliában az aranypénznek nem volt az oroszországihoz hasonló kitüntetési funkciója. Képzeljük azonban magunkat az orosz cár helyébe, aki hozzászokott, hogy aranyakat osztogat alattvalóinak, és aki tudta, hogy a "szovrin-méretű" pénz a sorállomány kitüntetésének felelt meg. Godunov, kit az orosz Richelieu-nek is szoktak volt nevezni, ingerült üzenetet küldött Erzsébetnek, szemére vetette, hogy megalázta őt. "Közöttünk, nagy uralkodók között ilyen nem volt korábban, és ilyen emlékekkel nem szoktunk rendelkezni." A királynőt megrendítette a szégyen, levelet írt, s megkísérelte megmagyarázni, hogy ő egyszerűen csak egy gyönyörű ajándékot küldött, s most kínosan érzi magát annak kis értéke miatt. "Ha Ön tízszerte kisebb értékűt küld nekünk ajándékba - írta - mi nem az értékéért fogadnánk el, hanem az Ön Felsőbbsége iránti tiszteletből." A nagy uralkodók nem értették meg egymást. Szófja Alekszejevna 1682-1689 között volt a két kiskorú cár, I. Péter és V. Iván mellett Oroszország régensnője. Az 1682. évi sztrelec-lázadás emelte Szófját a hatalomra, s ez szolgáltatta az alkalmat egy új típusú érem kibocsájtására. Csak néhány darabot készítettek belőle, nagyméretű aranyérmek voltak, egyik oldalukon Moszkva címerével, a címer körül hosszú felirattal, amely az érem másik oldalán folytatódott. Az egyik érmének az ónból készült másolata fennmaradt a következő felirattal:

27 "Isten kegyelméből mi, Ivan Alekszejevics és Péter Alekszejevics nagy uralkodók és nagyhercegek, és Szófja Alekszejevna a nagy uralkodónő, az igazhitű nagyhercegnő, Nagy és Kis és Fehér Oroszország uralkodói kitüntetjük a mi Dumánkhoz tartozó Aggej Alekszejevics Sepeljov generálisunkat az 1682. évi szolgálataiért, hogy a hadjáratunkban, a Szergijevszki Szentháromság Kolostorban társa volt a mi közeli bojárunknak és védelmezőnknek, és udvarunkhoz tartozó hadvezérnek, Vaszilíj Vasziljevics Golicin hercegnek." A felirat sokat elárul. Szófja hivatalosan egy szintre emeli magát testvéreivel, s kegyencét, Golicint, a trón védelmezőjévé nyilvánítja. Valójában azokban a viharos napokban Golicin semmilyen érdemet nem szerzett, Szófjával együtt várták, mikor vehetik kezükbe az események irányítását. 1687-ben Golicin a Krím meghódítására egy hatalmas, 200 ezres, de igen lassú, konzervatív szemléletű hadsereget vezetett. Maga Golicin igen művelt és tehetséges ember volt, ami nem mondható el hadvezéri képességeiről. A hadsereg megrekedt, elakadt a víztelen sztyeppéken, és dicstelenül kényszerült Moszkvába visszatérni. Szófjának nem volt mit tenni, mint a győzelem látszatát kelteni. 1687. augusztus 14-én a hadjáratból visszatérő Golicin elé Seremetyev grófot küldte Moszkvából, a hadseregnek szóló kitüntetésekkel.

28 Golicinnek egy aranyláncon függő aranyérmet adományozott, súlya 300 cservónyecnek felelt meg (közel 10 kg. arany!). A tisztek nagy aranyérmet kaptak, a katonák kopek nagyságú arany- és ezüstpénze-