Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Rózsa Gábor: Az „utolsó” jancsibankó a Mindszent-apátfalvi Ármentesítő Társulatnál Kistiszán, és a kormánybiztosi iratok között Szentesen (1882)

- hogy mint élelmező, egy hónapig ő is fizette a 15 %-os "kamat"-ot Herrman munkavezetőnek, de azt is tudja, hogy ebből csak a kétharmadrész az övé, mert Deutsch József, a kistiszai építési vállalkozó 5 %-ról tud, és azt meg is kapja! - hogy abban a hónapban a "kamat" 817 Frt volt( tehát a havi forgalom 5.450 Frt RG) csak az ő barakkjában! - hogy Herrman nemrég megváltoztatta a jancsibankókat (kicserélte a Markjait), és habár a sógora Pollák a "kamat"-ot megemelte 20 %-ra, a monopóliumot így is megtartották Kistiszán.9 A jancsibankó: Jószerivel a munkásellátás jótékony eszközeként is felfogható lenne, hiszen árvizek után, télben, hóban, sárban, az épp ott szabályozott folyók ártere közepén, távol valamennyi falutól, várostól, úttól, vasúttól napijáróföldnyire a látástól vakulásig pénzt kereső munkásnak nincs lehetősége maga-magát ellátni. Valószínű, hogy Weisz és Pollák is az építési vállalkozó meghívására (engedélyével) végezték ezt a munkát. Olyan munkahelyen, mint a Kistisza, ahol három nagy csatorna kihajtásán, egy folyóátvágáson, két holtág tömedékelésén, a régi töltések magasításán, és több kilóméter új töltésvonalon, egy zsilip, egy szivattyútelep és egy új gátőrház építkezésén szezonban több ezer munkás is dolgozott, ők a haszonra törekedtek, és nem engedték a konkurenciát fellépni se. (2. kép) Amíg a magyar kubikosnak volt érdekvédelme, hiszen bandagazda vigyázta a munkakörülményeket és a szállásukat, sőt az élelmezésüket is hagyományos módszerekkel, vagy családtagjaikkal maguk oldották meg, az idegen tartománybeli szakmunkások a vállalkozó és alvállalkozói, az "élelmezők" szolgáltatásaira kényszerültek. A jancsibankó tehát mégis általános volt, hiszen látjuk, a feljelentő panaszos a kanizsai (Törökkanizsán egy évvel korábban fejeztek be egy nagy átvágást) példára hivatkozik, ahol a szolgabíró tiltotta el a jancsibankó használatát. ío Pedig a körülmények - főként télen, vagy kora tavaszon - szükségessé tették. Sötétben ment mindenki a munkahelyére, és már sötétben tért meg a tanyaudvaron eszkábált barakkba "haza". Ott a pálinkát, a bort és az ételt (a sorrend nem véletlen!) megkapta. Jancsibankó bármikor lehetett a zsebében, hiszen már reggel elkérhette - pálinkára!. Fizetést csak szombaton osztottak, de a heti jancsibankók összegének levonásával. Az idegeneknek még vasárnap sem volt hova menniük, hát ettek-ittak a barakkban! A lezüllött kubikos, a "baráber"n meg velük tartott. A pálinka meghozta az étvágyat, pénzük nem volt - rászorultak a jancsibankóra!