Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Kovács László: A kora Árpád-kori pénzújításról

Lajos óvatos véleményét fogadtam el, miszerint a király mindössze 4 érmefajt (H14-H17) hozott, s csupán trónjának birtoklása idején forgalomba. E sorozatban a H16 helye ismeretlen, a H14 és H15 pedig a hasonló érmeképe miatt aligha követhette egymást, ráadásul e négy érmefaj ránkmaradt példányai annyira eltérő mennyiségűek, hogy semmiképpen sem válthatták egymást a kényszerbeváltás rendje szerint, amelyből a nagyon ritka Hl6 teljes biztonsággal kizárható, de a H14 és H15 mennyisége sem vethető össze a Hl7 gyakoriságával (vö. 2. táblázat). Ily módon nem csupán a 6-7 típusból következő 2, hanem a 4-ből számított 2-2.5, sőt a háromból kapott 3-3.5 éves periódus sem bizonyítható.

30 Ellene mond a financiális célú periodikus pénzújítás gyakorlatának az a közismert tény is, hogy a királlyal párhuzamosan 10 évig ( 1064-1074) uralkodott Géza dux mindössze egyetlen érmetípust veretett (Hl8), sőt királyként (1074-1077) sem biztos, hogy nem így járt-e el, hiszen az előlapi vonalkörös H20 jelzetű dénárnak a gyöngykörös H 19-től való önállósága is megkérdőjelezhető.

31 Mindhárom Géza típus egyúttal a Hl hagyományos érmeképeit követte. Összegzésképpen tehát feltehető, hogy Salamon uralkodása alatt megkezdődött a régi érmék ritka és rendszertelen cseréje, amelyet a leletbizonyítékok szerint nem sikerült következetesen végrehajtani. Géza hercegi minőségében nem, sőt talán királyként sem élt ezzel a jövedelemszerző lehetőséggel. Tényként szilárdult meg viszont-a rendszeres pénzújítás I. (Szent) László uralkodása alatti gyakorlatának feltételezése, mert a király 18 éves országlására (1077. április 24/25. után - 1095. július 29.) éppen 10 érmefajta (H21-H30) jutott, azaz két évenként egy-egy.

32 Típusainak sorrendje azonban még vitatott, Réthy László, Hóman Bálint, Jeszenszky Géza, Rádóczy Gyula és Egri János elméletei egymás feltevését ugyan megcáfolták, de elfogadható eredményre nem jutottak. A vegyes többérmés sírleletek érmeegyütteseiből, valamint az egyáltalán értékelhető kincsleletek állományából - amelyek továbbra is a kényszerbeváltás tökéletlenségét bizonyítják - magam sem tudtam a régi feltevések valamelyikének elfogadása vagy új sorrend felállítása mellett dönteni, csupán azt vázolhattam, hogy a Hl hagyományait folytató, ezért a cserére kevésbé alkalmas H21 -et követően a H29 után a H23, H24, H25 hármasa következhetett egyelőre ismeretlen sorrendben, majd a H26-H27 és a H29-H30 talán egymást követő, de páronként meg nem állapítható sorrendű kettőse.

33 Mivel pedig még az érmék átlagos ezüstfinomságának ingadozása sem ismert megbízható módon, az átlagsúlyok változására hagyatkozva a'pénzcserét kiváltó okot sem lehet meghatározni. Mindenesetre az érmeképek változásai eseménytörténeti indoklással nem magyarázhatók, ezért azok financiális igényre jöhettek létre. A király nem minden érmetípusa készült mégis a teljes csere lebonyolítására, ugyanis a H30 lényegesen, a H28 pedig jelentősen ritkább társainál (3.