M. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10-11. századi sírleletei 1. rész (Budapest-Debrecen, 2002)
M.Nepper Ibolya: 17 Hajdú-Bihar megyei 10-11. századi lelőhely sírleleteinek leírása és értékelése
románkori templomnak a 13. század első évtizedeiben tör- jegyzékekben (1332-1337). Papjának nevét nem tüntették fel. tént bővítése volt. Ekkor erősíthették meg nyolc támpillérrel A faluban élő Ebesi András fia Miklós egy peres ügyben 1374-ben ezt a második templomot. A 13. század végén északi sekres- nemes tanú volt Ennek idegen eredetű földesura adta át a falu részeit tyével, délen pedig jelentős bővítéssel érte el a templom végleges a Szepesi családnak, de a Pécsi családnak is voltak itt jobbágytelkei formáját. A templomkörüli temetőt az évek során a mélyszántás (MÓDY 1997-1998, 237; MÓDY 2000, 265). teljesen feldúlta. A Templomdombtól északra és keletre lokalizálni tudtuk az Árpád-kori falut. Feltárási munkáink alatt az Állami Gazdaság traktorosai észrevették, hogy a Kösély túlsó partjai ugyancsak emberi csontokat forgatott ki az eke. A Templomdombtól északkeletre 600-800 méterre a Kösély folyó jobb partján 10. századi temetőt és egy rV.92.24.3. őskori telepet bolygattak meg. A rendelkezésünkre álló területen leletmentést végeztünk. 25- kép: Ebes-Templomdűlő. A lelőhely helyszínrajza 6.3. GYŰJTEMÉNY Régészeti leletek: Déri Múzeum, ltsz.: IV.92.22.124.3. Embertani anyag: Szegedi Egyetem, Embertani Tanszék. 6.4. SÍR- ÉS LELETLEÍRÁSOK 6.2. TELEPÜLÉSNÉV A kora Árpád-korban királyi vagy várbirtok lehetett, a neve alapján a helytörténeti kutatás felvetette, hogy talán a kutyapecérek szolgálónépi faluja volt. A szláv eredetű Peszér-Peszéri falunévvel párhuzamos az azonos jelentésű Ebes. A legújabb álláspont szerint a falunév inkább a régi magyarban és a népnyelvben meglévő ebes 'mocsaras, zsombékos' jelentésű melléknévből keletkezhetett. A falu megülésének korára figyelembe kell venni, hogy 1138-ból ismerünk Ebus (Ebes) személynevet. A 'mocsaras' jelentésű melléknévből való származtatását támogatja, hogy a középkori templomhdy is a Kutya-, Agod-, Szil- vagy Zsong-erek egyesüléséből keletkezett Kösély bal partján egy nagyobb halmon volt. Első említése 1334 a pápai tizedA 12. táblán tévesen 3. sírszámmal szerepel! 1. sír (27. kép, 12. tábla) 1 ? Fiatal egyén sírja. Csvh: 140 cm, sm: 55 cm, t: ÉNYDK (306,6°-126,6°). Háton fekvő, nyújtott helyzetű váz. A mellkasi részen állatjárat bolygathatta meg, a jobb kulcscsont és a gerinccsigolyák, valamint a bal kézfej csontjai hiányoztak. A koponya kissé a bal oldalán feküdt erőteljesen előrebillenve, s az állkapocs nem volt az eredeti helyén. A felkarok szorosan a test mellett, a jobb alkar enyhe ívben a medencelapát közepére simult, a bal alkar pedig a bal medencecsont mellett nyugodott. A lábak térdtől kissé oldalra dőlve, a sarkak egymás felé fordítva, a lábfejek két oldalra fordulva feküdtek, egyébként pedig a lábak magasabban helyezkedtek el, mint a felsőtest a medence aljáig. A csontváz felszedve.
