M. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10-11. századi sírleletei 1. rész (Budapest-Debrecen, 2002)
M.Nepper Ibolya: 17 Hajdú-Bihar megyei 10-11. századi lelőhely sírleleteinek leírása és értékelése
eddig nem észlelhető, különös megfigyelés is ehhez a temetőhöz kapcsolódik. A 14. számú női sírban a lábfejek és a lábszárak alsó részének, valamint a körülötte lévő föld elszíneződésének észlelése kétségtelen bizonyítékát adta a színes, rövid szárú bőrcsizma viselésének. (M. NEPPER 1996, 54). A temető, amelyet egy bronzkori teli déli részébe ástak, az eddigi ásatások során csupán a keleti oldalon lett biztosan lehatárolva, ahol 12-15 m széles üres sávban egyetlen sír sem került elő. A feltárt temetőrész nyugati oldalán az 5 m széles sír nélküli sáv ugyanúgy nem jelenti a temető szélét, mint a délnyugati oldalon. A 15-16-17. síroktól délre ugyanis 6 m szélességben a szelvény üres volt. Ide az ásatás majdani folytatása esetén még biztonsági szelvényeket kell húzni. Ilyen szélességű üres sávok ugyanis előfordultak már e temető sírjai között, majd továbbhaladva újabb síresoport került napvilágra. A feltárt terület térképét tanulmányozva 2 csoport elkülönülése figyelhető meg. Az egyik csoporthoz tartoznak véleményem szerint az 1, 2, 3, 4. sírszámú sírokban nyugvók. Ez a temető leggazdagabb része, itt találhatók a veretes övvel és fegyverekkel eltemetett gazdag, lovas férfisírok. Itt található a 2 kitömött lóbőrös (1, 2.) és a részleges lovas temetkezés (4.), s e csoport sírjaiból került elő a palmettadíszes íjmarkolat-borító csontlemez (2.), a szablya (1.), a tausírozott lószerszám (1.), arany szemfedőlemez (?; 2. sír, vö. RÉVÉSZ 1996, 94) és a nomád viselet általános tartozékát, a bő ujjú kaftánt díszítő ezüstmandzsetta és szegélydíszek (1, 2, 3.; vö. l^VÉSZ 1996, 96-97; M. NEPPER 1996, 54). A másik csoport közepén van a temető harmadik leggazdagabb sírja, a 9. számú női sír, amely feltétlenül az 1. vagy 2. sírban nyugvó férfihoz köthető, de a helye tőlük mégis elkülönülve, a másik csoport közepén van. A sírjában lelt mellékletek közül különleges figyelmet érdemel az az amulett, amelyen a gégényi csészéhez hasonló, sámánisztikus bekarcolások láthatók (LÁSZLÓ 1943.a; FODOR 198 La; FODOR 1986; FODOR 1996, 144—145, 145. 1-2. kép). Ezek a kerek, a nyakban viseléshez fölül két helyen átfúrt kis amuletten meglévő jelek ugyanúgy távoli párhuzamokra vezethetők vissza, mint a 2. sír belső övén lévő négyszögletes veretek archaikus díszítései. E temetkezés körül találhatók meg a közösség azon tagjai, akik nem tartoztak az 1. és 2. számú sírban eltemetett férfiak közvetlen kíséretéhez, ezt hangsúlyozza a temetőben való elkülönülésük is. Mind a poroshalmi, mind az őrhalmi remető férfi tagjai nagy valószínűséggel a bihari vár ura által igénybe vehető fegyveresekhez tartoztak. A poroshalmi 1. és 2. sírban nyugvók lehettek törzsi-nemzetségi vezetők, vagy azok kíséretének előkelő harcosai. 118 Az eddig előkerült leletek alapján a temető korát a 10. század elejére keltezhetjük. 251. kép: Sárrétudvari-Poroshalom, temetőtérkép 722ZZZ. 7ZZZZZZZZZZZZZÍ '/7Z777 77777^777niL2IMé^ ;l li-luirás hal:ir 1,8 RÉVÉSZ 1991, 91. A táblázar teljesebbé tehető a cikk megjelenése óta feltárt Sárrétudvari-Poroshalom 1. és 2. számú sírjával.
