M. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10-11. századi sírleletei 1. rész (Budapest-Debrecen, 2002)

M.Nepper Ibolya: 17 Hajdú-Bihar megyei 10-11. századi lelőhely sírleleteinek leírása és értékelése

244. kép: Sárrétudvari-Poroshalom 1. sír: az öv veretei és szíj vége 8. A váz jobb oldalán a vállcsúcstól a lábfejek vonaláig került elő az íj csontborítása: a: A felső íjkarvégborító csontlemez a jobb alkarcsont felső végén és a jobb térd külső oldalán a töredéke. H: 25,2 cm. Az alsó íjkarvégborító csontlcmez a jobb boka fölört 5 cm-rel támaszkodott a lábszárcsontra és ferdén kifelé nyúlt, csaknem párhuzamosan az oldalra dőlt lábfejjel. H: 25,0 cm b: A jobb könyök mellett két darabban az egyik íjmarkolat-borító csontlemez, fölötte a párja. Díszítés nyomai látsznak mindkettőn, az egyik felületén egy nagy téglalapot karcoltak be, melyet két párhuzamos vonal keretez. Ebben a párhuzamos keretben X és V alakú bekarcolás (díszítés?) tűnik fel. Mindkét végen ferde bevagdosások, h: 12,7, 12,8, sz: 2,4—3,12,2, ill. 2,1-3,0-2,3 cm. A jobb alsó lábszártól kifelé az alsó íjkarvégborító csontlemeznek csaknem a hegyén támaszkodik egy harmadik íjmarkolat-borító csontlemez, amelynek mérete jóval nagyobb az elhunyt íjához ténylegesen tartozó íjmarkolatborító csontlemezpárról. Felületén elnagyolt hálóminta bekarcolás. H: 15,6, sz: 2,8-3,4-2,8 (IV.97.2.5.). 9. Tegezét a jobb oldalára fektették a jobb könyök belső hajlatától kezdődően: a: A könyök fölött, attól kifelé 4 cm-re a tegezfedélborító csontlemez, h: 8,0, sz: 2,7 cm, és a tegez száját keretező csontlemez, h: 13,3, sz: 2,9 cm, a ráhajló merevítő vaspálcákkal. b: A jobb csípőcsonttól kifelé akasztófüles tegez oldalmerevítő vaspálcák töredékei. Ugyaninnen a töredékes tegezfenékabroncs (pántsz: 2,1 cm). Az alkar közepével egy vonalban a tegez erősen ívelt nyakpántja (pántsz: 1,7 cm). (FV.97.2.6.; M. NEPPER 1996, 277. 1. kép). 10. A tegezből 6 nyílhegy került elő, közülük 5 volt ép: 1 páncélszúró, 1 rövid vágóélű deltoid, 3 rövid vágóélű rombusz, végezetül 1 rövid vágóélű, karcsú, levél alakú példány, amelynek a tövise törött, h: 7,7, 7,2, 6,9, 6,8, 5,1, 8,4 cm (IV.97.2.7.). 11. A bal karja alá helyezték a szablyáját, hegyével a koponya irányába. A csontok felszedésekor a bal könyök tájékáról került elő a markolat élét borító lemez és a szablya hegyénél a hengeres koptató. A pengén fátok maradványai maradtak meg. A penge enyhén ívelt, az alsó egyharmada kétélűre köszörült. H: 81,4, a pengesz: 3,5-4,0-3,0 cm (IV.97.2.9.; M. NEPPER 1996, 281. 11. kép). 12. A lószerszám az emberi koponya mögött, annál 20 cmrel magasabban feküdt: a: Körte alakú alakú, csepp formájú bronzberakással gazdagon díszített kengyelpár, m: 17,5, ill. 17,8, sz: 14,8, ill. 14,2, a talpalósz: 3,5, ill. 3,4 cm (FV.97.2.10.; M. NEPPER 1996, 280. 9. kép). b: Oldalpálcás, csuklós szájvasú töredékes zabla, karikaá: 3,35x3,2, szájvas h: 8,5, ill. 9 cm (IV.97.2.11.; M. NEPPER 1996, 279. 6. kép). 2. sír {245-248. kép, 349-359, 375. tábla) 50-60 év közötti férfi sírja. Csvh: 160 cm, sm: 90 cm, t: NY-K (270°-90°). Háton fekvő, nyújtott helyzetű váz. A koponya eredeti helyzetben, de kissé hátrabillent, az állkapocs leesett. Mindkét kar könyökben behajlítva, távol a váz két oldalától helyezkedett el. A jobb láb kissé oldalra dőlve, a lábfej szintén. A bal láb egyenesen előre nyújtva, a lábfejcsontok szorosan egymás mellett helyezkedtek el, ami csizma meglétére utal. A váz bal oldalán, vele azonos mélységben lócsontváz. Részleges lovas temetkezés. A bal felkarcsont felső egynegyedétől 30 cm-re a váz bal oldalán feküdt a lókoponya orrával az emberi váz koponyája felé. A mellső lábai előre nyújtva, az egyik az emberi csontoknál 15 cm-rel mélyebben a behajlított bal kar és a bordacsontok között, a másik a lókoponya alatt. A hátsó lábak az emberi alsó lábszárral párhuzamosan a bal bokától 22 cm-re, nyújtva. A csonrváz felszedve. Mellékletek: 1. A jobb a csuklón vékony ezüstlemezből készített pántkarperec, egy helyen szegecselve, pántsz: 0,7 cm (IV.97.3.1.). 2. A váz bal oldalán, illetve a csontok alatt deréktájon kiterített öv, rajta 17 szív és 7 téglalap alakú veretből, egy kis és egy nagy szíjvégből álló, jó minőségű ezüstből készített, gazdagon aranyozott övgarnitúra. A veretek archaikus díszítésűek. A téglalap alakú vereteken palmettamintából kialakított életfa, a szív alakú véreteken és a nagyszíjvégen leveles díszítés: karcsú, két oldalról induló szárból hármas osztású levélminta. A nagyszíjvégen ugyanennek a mintának az átköltése látható, míg a kisszíjvég öt levélből álló palmettamintás dísze kitölti annak teljes felületét. A felerősítést a téglalap alakú véreteken 4-4, a szív alakúakon 3-3, a nagyszíjvégen 6, a kisszíjvégen 3 alátétlemezes nittszeg biztosította. A garnitúrához tartozó ovális övcsat vasból készült, a pecke eltörött. A