M. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10-11. századi sírleletei 1. rész (Budapest-Debrecen, 2002)

M.Nepper Ibolya: 17 Hajdú-Bihar megyei 10-11. századi lelőhely sírleleteinek leírása és értékelése

közel 180 lélekkel. Még 1374-ben is „Keresztes más néven Fancsal" elnevezéssel találkozunk. Ezután kerülhetett a település egységesen a váradi püspökség birtokába s ott maradt a török hódoltság korában is (GYÖRFFY 1987, 632-33; MÓDY 2000, 241). 2.4. GYŰJTEMÉNY Régészeti leletek: Déri Múzeum, ltsz.: IV.97-5.1— IV.97.6.7. Embertani anyag: Jósa András Múzeum Embertani Gyűjtemény. 2.5. SÍR- ÉS LELETLEÍRÁSOK 1. sír (2-4., 378. tábla) Nő sírja. Csvh: nem mérhető, t: NY-K. Nagy valószínűséggel háton fekvő, nyújtott váz, a karok, lábak nyújtva. A gázvezeték fő árka által erősen megbolygatott, a karcsontok, csigolyák, bordák és a lábcsontok egy része hiányzik. Az árokásó gép által feldúlt sírból a következő leletek kerültek elő: Mellékletek: 1. 22 aranyozott ezüst, öntött, rombusz alakú ingnyakdísz veret, a közepén erősen kiemelkedő kúp alakú, 10 szirmú rozettával. A felerősítést a hátlapon egymással szemben elhelyezett 2-2 pántfülecske szolgálta, á: 3,3-1,8 cm (IV.97.5.L; M. NEPPER 1996, 216.: 1. kép). Erősen meggyengült állapotú, 1 cm

2-nyi ép területű szövettöredék (pamut) maradt meg rajta, amelyen a hajtás eredetinek látszik, valószínűleg a ruha szélhajtása, s egyben kitöltője a veret belsejének. Szegecslyuk nyoma látható, varrásnyom azonban nincs rajta (Perjés Judit, DM RA: 396-97.). 2. A hajfonatkorong függesztőszíjának 5 aranyozott ezüstverete. A nyolcszirmú virághoz hasonló rozetták közepe kúposán kiemelkedő, a kúp és a szirmok találkozásánál sűrű sugaras bekarcolás látható. A veretek hátlapján alátétlemezes nittszegekkel pótolták az eredetileg 3 helyen meglévő kis, felerősítésre szolgáló fulecskéket, á: 1,8 cm (IV.97-5.2.).

4 3. Aranyozott ezüstlemez korong (12. kép), a felületét négy húsos levelű palmetta díszíti, amelyek csúcsai a korong kissé kiemelkedő közepe felé irányulnak. A 2-2 húsos levélcsokor l-l indaszáron ül, a szárak a korong közepén keresztezik egymást, svasztika alakot formázva. A korong bronz hátlapját a fedőlaphoz erősítő ezüstszegecsek közül 7 db maradt meg: fölül 2, alul 1 és oldalt 2-2. Félgömb alakú fejük aranyozott. Alul eredetileg 3 db lehetett, á: 7,4 cm (IV.97.5.3.; M. NEPPER 1996, 217. 4. kép). A korong alól egyenletes szövésű pamutszövet-töredék Egy veret nem került lerajzolásra; mind az 5 példány fényképét lásd: M. NEPPER 1996, 216. 1. kép. Ugyanitt a leírásban! szereplő két fiilecske sajtóhiba! került elő, legn.á: 77 mm. A szálakat rézkorrózió színezte zöldre. Ép szövetszéle nincsen, vágott. Tisztításkor a textil felületének egy része a széleken viszszanyerte az eredeti fehér színét (Perjés Judit, DM RA: 396-97.). 4. Pödrött végű bronz pántkarperec. A palástján körbefutó hálóminta díszítés van, amelynek szemeibe díszítetlen közepű köröcskék 4-es, 9-es, 10-es csoportjait vésték. A hálómintát bekarcolt cikkcakk vonal alkotja, á: 6,1x6,2, pántsz: 1,2-1,0 cm (IV.97-5.4.; M. NEPPER 1996, 218). 12. kép Biharkeresztes-Bethlen G. u. 25. Az 1. sír hajfonatkorongja 5. Lekerekített, kissé kiszélesedő végű, díszítetlen ezüst pántkarperec. Kiszélesedő végeinek közepén l-l kicsiny lyuk helyezkedik el, á: 7,2x6,7, pántsz: 1,6 cm (IV.97.5.5.; M. NEPPER 1996, 218). 6. Töredékes vaskés fátok maradványaival s a tokot borító, díszített ezüstlemez borítással, töredékesert mérhető h: 2,0-5,8-3,2 cm (IV.97.5.6.). 7. Provence-i Hugó és II. Lotár itáliai társuralkodók (931— 945) milánói denára (CNI V, 11/12.) (IV.97.5.).

5 8. 6 db bronz füles félgomb. Négynek a füle törött, m: 1,8 cm (IV.97.5.8.). 9. 2 ezüst fejesgyűrű, dudoros foglalatukban egykor betéttel, az egyik erősen, a másik kevésbé töredékes, á: 2,1x2,1 cm (IV.97.5.9.). 2. sír (13. kép, 5-7. tábla) Fiatal férfi részleges lovas sírja. Csvh: 170 cm, t: NYK. Háton fekvő, nyújtott helyzetű váz. Karok nyújtva a test 5 Az érme meghatározását Tóth Csaba szívességének köszönhetem, melyet ezúton is köszönök.