M. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10-11. századi sírleletei 1. rész (Budapest-Debrecen, 2002)
Lóki József: A megye természeti földrajza
A Hajdúságban a pannon rétegekre települt üledék felhalmozásában a Sajó-Hernád, valamint az Os-TapolyOndava és esetleg a Labore végzett feltöltő munkát. A keleti területekre a Tisza és a Szamos szállított üledéket. A hortobágyi pleisztocén rétegek felhalmozását főképpen a Sajó és a Hernád végezték. A változatos vastagságú rétegsorban a terület északi részén a durva szemű homok és a kavics is előfordul, de a déli területekre főképpen az agyag és az iszap a jellemző. A hordalékkúpokon medrüket változtató vízfolyások csak mérsékelt üledékfelhalmozást végeztek, mert ezeken a területeken a süllyedés mértéke jóval kisebb volt, mint a Körösök vidékén. A középpleisztocénban a vízfolyások hordalékszállítása kissé megváltozott, ebben a fejlődési szakaszban főleg finom szemű üledék (apró és közép szemű homok, iszap, agyag) rakódott le. A későbbiekben éppen ez a sok apró és közép szemű homokot tartalmazó rétegsor képezte a nyírségi futóhomok forrását. A würm elején (70-80 000 évvel ezelőtt) az Alföld ÉK-i részében az ÉK-i Kárpátokból és az É-Erdély felől lefutó vízfolyások még É-D-i, illetve ÉK-DNy-i irányban folytak és a Körös-vidék felé tartottak (3. kép). Az Északi-középhegység irányából érkező vízfolyások kisebb hordalékkúpokat építettek a mélyebben fekvő alföldi területek irányába. Az első jelentősebb változás 45-50 000 évvel ezelőtt következett be, amikor a Tisza és a Szamos tektonikus mozgások hatására elhagyta a Nyírséget, és a mai Ér-völgy környékére tolódott (4. kép). Amint a kép is mutatja az Os-Tapoly-Ondava és Labore egy ideig még keresztül folyt a Nyírség mai területén. 4. kép: Az Alföld ÉK-i részének folyóhálózata az interpleniglaciálisban (BORSY Z.-FÉLEGYHÁZI E. nyomán) Területünk fejlődéstörténetében 20-26 000 évvel ezelőtt új szakasz kezdődött. Akkor a hideg, száraz éghajlaton csak gyér növényzet fedte be a felszínen lévő folyóvízi hordalékot. Ez a növényzet nem tudott kellő védelmet nyújtani az erős, északias szelek támadásával szemben, így a védtelen területeken megindult a futóhomok képződése, illetve a homokformák kialakulása. A felszín újabb átalakulása 18-20 000 évvel ezelőtt következett be. A szerkezeti mozgások hatására a nagy nyírségi hordalékkúp középső része (Hajdúhadház-NyírbátorVásárosnamény vonalában) emelkedni kezdett, közben pedig a Bereg-Szatmári-síkság és a Bodrogköz süllyedésnek indult. Hasonlóan süllyedés mutatható ki a Hajdúság és a Hortobágy északi részén is. A süllyedés hatására a Tisza elhagyta az Er-völgyet, és ÉNy-nak fordult a Bodrogköz irányába, majd a Tokajikapu kialakulása után nyílt meg az útja az Alföld belseje felé (5- kép). A Szamos csak 14-16 000 évvel ezelőtt hagyta el az Ér-völgyet (6. kép), de az áradásai alkalmával még később is időnként az Ér-völgy irányába vette útját. A Tisza folyásirányának változása azt eredményezte, hogy az É-ról érkező vízfolyások már nem juthattak el a Nyírség területére. Az élő vízfolyás nélkül maradt Nyírség felszínét ezt követően csak a munkaképes szelek alakították. A felszín átformálása közben a szél a korábbi vízfolyások elhagyott medreit homokkal temette be, melyekből csak kisebb szakaszok figyelhetők meg. 5. kép: Az Alföld ÉK-i részének folyóhálózata a felső pleniglaciális időszak második felében (BORSY Z.-FÉLEGYHÁZI E. nyomán) Az első nagy homokmozgást követően valamivel nedvesebb lett az éghajlat. Ekkor az alacsonyabban fekvő futóhomok területeket már jobban védte a sztyeppnövényzet, és a felszínen megindulhatott a hullóporos takaró képződése. A hullópor anyaga azokról a területekről származott, ahol továbbra is mozgott a futóhomok. A mozgó homokból származó poranyag hosszabb-rövidebb út megtétele után a növényzettel védett területeken halmozódott fel. Ez a poranyag a hideg száraz éghajlaton a diagenezis során nyerte el a löszös külsőt. A Hajdúság területén felhalmozódott poranyagból változó vastagságú lösz képződött. Egyes helyeken
