M. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10-11. századi sírleletei 1. rész (Budapest-Debrecen, 2002)
M.Nepper Ibolya: 17 Hajdú-Bihar megyei 10-11. századi lelőhely sírleleteinek leírása és értékelése
Kova: A csiholóhoz tartozó kovát csupán 15 sírban leltünk (109., 1 12., 115., 128., 145, 178., 192., 207, 210., 217, 228., 229, 245., 248., 262.). Fenőkő: 11 férfisír készségei között találtunk különböző formájú fenőkövet (112., 115, 117-, 128., 173, 178., 191, 192., 204., 229, 253.). Astragalos: Valószínűleg gyermekjátékként szolgáltak az állati sarokcsontok, amelyekből 3 sírban 26 darabot leltünk, síronként 1 (21.), 7 (8.), ill. 18 (204.) példányban. 9.7.7. Érmék A temetőből 10 érme került elő. Ezek közül egy solidus közepének kivágata a temető 10. századi részéről a 109. sírból származott, a többi 9 ezüstérme pedig Árpád-házi uralkodók által veretett dénár volt. A legkésőbbi veret I. (Szent) Lászlóé volt. Az érmék megoszlása: I. (Szent) István (997-1038) 1 denára (22.: CNH 1; H 1), Péter (1044-1046) 1 denára (47.: CNH 8; H 6), I. András (1046-1060) 1 denára (19.: CNH 12-14; H 9), Béla dux/I. Béla (1048-1060-1063) 1 denára (143.: CNH 15/16; H 12/13, Salamon (1063-1074) 4 denára (57.: CNH 19/20; H 14/15; 73, 143, 153.: CNH 22. H 17), I. (Szenr) László (1077-1095) 1 denára (38.: CNH 26; H 22). 9.8. ÖSSZEGZÉS A 249 sírós, minden valószínűséggel lőként az Árpádkori téglaégető beásása miatt töredékesnek tartható temető térképe jól láthatóan négy tömbre oszlik. A temető északi részén ugyanúgy csak a 10. század első felére datálható sírokat találjuk, mint a temető közepére telepítettben. Ebből a tömbből emelhette ki a 12. század végén a téglaégető okozta bolygatás a sírok egy részét, amelynek számszerű megbecsülésére a temető monografikus feldolgozásáig kísérletet sem merünk tenni. A temető délnyugati része nem olvad össze az S-végű hajkarikákat és Árpád-kori uralkodók pénzeit tartalmazó 10. század végi és 11. századi tömbbel. Szemmel láthatóan a 10. századi temetőrészt két fegyveres-lovas sír köré (74., 80.) telepített sírok karéja zárja, leitűnő sűrűséggel betelepítve a temetőnek ezt a szélét. Igen érdekes a fegyveres, szimbolikus lovas temetkezést tartalmazó sírok elhelyezkedése, amely a temető északi részét teljesen uralja, és mintegy körbekeríti az egész 10. századi temetőrészt. Az északi tömbben lévő fegyveres lószerszámos sírokat követi a temető szélén — szinte szabályosan kirajzolva annak nyugati és déli szélét - a 120., 121, 122., 248., 192., 185, 220. és 145. sírok sora, amelyhez a fentebb említett két temetkezés csadakozva keletről mintegy lezárja a közösség 10. századi nyughelyét. Vizsgált területünknek ebben a három részében találhatók meg a még sok temetőben fellelhető, s a 10. század első felére és második harmadára jellemző leletek: a szemfedőlcmezek, a díszesen faragott különleges íjcsontok, a fegyverek, a faragott csont zablapálca, a tausírozott lószerszámok és a bizánci aranypénz. A temetőből előkerült anyag vizsgálatánál az a szembeötlő, hogy a fegyveres sírok melléklctanyaga számszerűen s kivitelezésben is kimagasló. A női sírmellékletck tulajdonképpen igen egyszerűek, különleges tárgyat nem tartalmaznak. Az egész temető vizsgálatánál az a benyomásunk, mintha e temetőben csupán szabad fegyveres férfiak temetkeztek volna. Természetesen ez nem így van, hiszen a számbeli különbség a lérfi (83) és női (61) sírok között igen csekély. A női sírok mellékletei akkor tűnnek igazán „semmitmondónak", ha összehasonlítjuk a 18 km-re feltárt Püspökladány-Eperjesvölgy köznépi, illetve a 26 km-re fekvő Sárrétudvari-Hízóföld középrétegbeli temetőjének női sírjaival. Mindenesetre már a temető első elemzései során észrevettük, hogy a férfisírokból előkerülő mellékletanyag más típusú tárgyakat, más fegyvereket tartalmaz, mint a hasonló gazdagságú sárrétudvari-hízóföldi temető. További vizsgálatot igényel annak kiderítése is, hogy a temető Árpád-kori részében miért vesznek körbe a pénzmellékletes sírok egy 16 sírból álló sírcsoportot. A temető feldolgozásának jelen szintjén a hajdúszoboszló-árkoshalmi 10-11. századi temetőt a középréteg temetőjének tartom.
