Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Kiss Viktória-Somogyi Krisztina: Újabb adatok a mészbetétes kerámia kultúrája telepeiről. Előzetes jelentés a Kaposvár, 61. út 1. lelőhely középső bronzkori településéről

jellegzetes kerámiája került elő (HONTI-KISS 1996, 17-19, 4. kép, I-III. t.,IV.t.l-12). A mészbetétes kerámia kultúrája időszakából a fentebb bemutatott, kaposvári ágasfás-szelemenes épülethez hasonló alaprajzú, de jóval nagyobb építményt (mérete: kb. 10 x 8 m) közölt újabban Vadász É. Dunaalmás-Foktorokról. A földbe mélyedő, három cölöplyukkal és kemencével rendelkező épületet az Árpád-korból ismert, felmenő falak nélküli veremházként rekonstruálta (VÉKONY 1988, 73; V. VADÁSZ 2001, 18-24, 10. kép). A Turonyban és Szebény-Paperdőn, BANDI G. által feltárt és a bennük előkerült tűzhelyek alapján házként értelmezett objektumok (Bandi 1962, 107108, 7. kép) - csakúgy, mint a kaposvári telep nagyjából szabályos, alaprajzú gödrei - inkább műhelyként vagy gazdasági épületként értékelhetők. A valódi lakóházakról kevés, de annál fontosabb adatunk van: Egry Ildikónak legalább három ház összefüggő cölöpszerkezetének nyomát sikerült megtalálnia Dör határában (M. EGRY-TOMKA-SZÖNYI Múzeumi Hírlevél XVIII (1997) 318). Tapasztott padlójú, sövényfalú házakat írt le Vadász É. és Vékony G. is süttő-nagysánctetői ásatásuk kapcsán. Mivel a földbe mélyedő szerkezeti elemre utaló nyom nem volt, borona- vagy talpasházként értelmezik ezek felépítményét (V. VADÁSZ-VÉKONY 1982; VÉKONY 1988, 73). Ménfőcsanakon a méhkasalakú gödröket Figler A. is felszín fölé épített házak tárolóvermeinek tartja (FIGLER 1996, II).

8 Sajnos, az említett lelőhelyek adatai közöletlenek. Szintén közöletlen a mosonszentmiklós-akasztódombi telep, ahol Uzsoki A. szerint egy kétszer megújított padlójú ház került elő (alaprajza nem volt meghatározható) (UZSOKI RégFüz 20 (1966) 20). Ezek szerint a dunántúli középső bronzkorban is minden bizonnyal az egykorú alföldi téliekről jól ismert, vesszőfonatos-paticsos szerkezetű, földfelszínre épített házakkal számolhatunk. Utóbbiak mellett földbe mélyedő, alacsony felmenő falra vagy a felszínre támaszkodó, nyereg- vagy sátortetős műhelyek és egyéb építmények állhattak a korabeli településeken a különféle funkciójú, földbe ásott gödrök között. A kaposvári településen a mészbetétes kerámia kultúrája fiatalabb időszakának anyagát tar8 Ménfőcsanak-Szeles-dülőn 1990-199l-ben 4 ha-t tártak fel; az első évadban 22 középső bronzkori gödör, 1991-ben továbbiak kerültek elő (FIGLER RégFüz 44 (1990) 12; FIGLER RégFüz 45 (1991), 12; FIGLER 1996, 10). A közelben megépített bevásárlóközpont területének leletmentésekor 1995-ben 800 m

2-en 30 cm vastag teleprétegre, hét gödörre és két kútra bukkantak (M. EGRY-SZŐNYI-TOMKA-VADAY RégFüz 49 (1995) 72). talmazó objektumok, vagyis a feltárt terület középső és nyugati részén elhelyezkedő gödrök északdéli irányú sávokban koncentrálódnak, köztük nagyobb szabadon hagyott felületekkel (1. kép). Ez utóbbi térségek véleményünk szerint a házhelyeknek felelnek meg, tehát észak-déli irányban (valószínűleg az uralkodó széljárásnak megfelelően) tájolt házakat feltételezhetünk. A házakat Egry I. adata és a feltehetően hasonló életmódot folytató, szomszédos, alsó-ausztriai, korai bronzkori népesség (Unterwölbling kultúra) településén, Franzhausenben feltárt és rekonstruált házak (vö. NEUGEBAUER 1994, Abb. 57) nyomán felszínre épített, cölöpszerkezetre font és agyaggal tapasztott paticsfalú, nyeregtetős házakként képzeljük el. A házak falát a kaposvári paticsfal-omladékok tanúsága szerint gondosan meszelték. Az eddig tárgyalt síktelepeken kívül a mészbetétes kerámia kultúrája magaslati telepeiről és földvárairól is rendelkezünk adatokkal. A Wosinskytól

9 ismert magaslati telepek mellett újabbak is ismertté váltak az elmúlt évtizedekben: Dunaszekcső-Várhegy (ECSEDY 1984, 96), SomogyvárKupavárhegy, Veszprém-Várhegy. Veszprémben a Séd mindkét partja menti dombokon, több lelőhelyen is előkerültek a mészbetétes kerámia kultúrája telepnyomai: a Pap vásári-domb délkeleti részén, a Pajtakertnél, a Sashegyen, a Gulyadombon, Benedekhegyen és a Várhegyen. Utóbbi lelőhelyen a topográfia adatai szerint a korszakban nagyobb kiterjedésű telep volt: a vár északkeleti részén álló Püspöki palota és a vár délnyugati részén elhelyezkedő Tűztorony térségében, illetve a két terület között (pl. a Szentháromság szobornál) is találtak jelentős mennyiségű középső bronzkori kerámiát és paticsokat; a két szélső térség kb. 400 méterre van egymástól (MRT 2, 224, 228, 51/lb. lh.; KRALOVÁNSZKY-LÁSZLÓ RégFüz 34 (1980) 121; RAINER RégFüz 38 (1984) 125-126; RAINER RégFüz 40 (1986) 123; RAINER RégFüz 42 (1988) 97).

10 A Tűztorony mellett létesítendő Ifjúsági park helyén, a várfal külső és belső oldalán végzett leletmentésen 24 m

2-nyi területen, a koravaskori sánc által bolygatott részen kívül 1,5-1,6 m vastagságú érintetlen korai és középső bronzkori rétege9 Pl. Harc: WOSINSKY 1896, 249-250, 438-440; Kölesd: WOSINSKY 1896, 253-254, 444-454, CVII-CVIII.t. 10 A telep még nagyobb kiterjedésére utalhat, hogy a Várhegytől északra, az attól egy kisebb nyereggel elválasztott Benedekhegyen is előkerültek a kultúra telepleletei - bár elképzelhető, hogy nem egy összefüggő telepről, hanem több, egymáshoz képest időben eltolódott kisebb faluról van szó (KUZSINSZKY 1920, 187; MRT 2, 232,51/2).