Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)
Előszó
ELŐSZÓ Az Olvasó a 2000. november 6-8. között Debrecenben megrendezett Oskoros Kutatók II. Összejövetelén elhangzott előadásokhoz kapcsolódó tanulmányokból összeállított kötetet tartja a kezében. Értelemszerűen ez egy olyan rendezvénysorozat második kötete, melynek céljait, szerepét, irányultságát az első kötet előszavában fogalmaztuk meg. Az azóta történt változásokat szeretnénk röviden összefoglalni és értékelni. A 90-es évek vége felé a nagyberuházások és a nagy felületű régészeti feltáró munkák a magyar régészetet olyan új kihívások elé állította, amelynek következtében megerősödött a fórum jellegű találkozók iránti vágy. Ezek a felbuzdulások azonban ,,szalmaláng" jellegűek voltak: javasolták, hogy a legaktuálisabb elvi és gyakorlati kérdések megvitatására hívjuk össze a következő összejövetelt vagy egy rendkívüli találkozót (nagy felületű feltárások módszertani kérdései, a régészet mindennapi szerepe és súlya a mai magyarországi „időtudományok között", a régészet törvény általi szabályozási lehetőségeinek kérdései, stb.). Mi, a szervezők, úgy éreztük, hogy tévhit lenne közvetlenül ilyen irányba elvinni a találkozókat. Továbbá az is világossá vált, hogy ezek a nagyon aktuális találkozók eredményesen és tartalmasán elég nehezen vagy egyáltalán nem szervezhetőek meg. Tudniillik ilyenkor az indulati tényezők nagyon erősek és hiányzik az a higgadt elemző erő, amivel érdemlegesen előbbre lehetne vinni úgy a problémát, hogy a résztvevők elégedetten álljanak fel az asztaltól. (Talán ez lehet az egyik oka a régész szakma egészére jellemző „elszigeteltség" érzésének is.) Ezért ragaszkodtunk az első összejövetelen közösen meghatározott formához (a tudományos konferencia és a kötetlenebb fórum kevert jellegéhez és az ajánlott településtörténeti témához). Az eredetileg is tervezett fórum jellegű témáknak nyitva hagytuk a lehetőséget. Megtiszteltetésnek vettük azt a sok tanácsot, javaslatot és véleményt, amit hozzánk eljuttattak a szakma különféle helyzetű, életkorú, felfogású és rangú képviselői. Erezhettük, hogy számon tartanak bennünket és számítanak ránk. A fent említett aktuális kérdések mentén pedig egyfajta ,, intézményesülésnek" az igénye is körvonalazódott a véleményekben: felvetődött, hogy mindig Debrecenben, tehát állandó helyen találkozzunk, sőt legyen egy folyamatos „panaszfelvételi iroda "-szerű szerepünk is, amit össze kellene gyűjteni és sokszorosírva terjeszteni, közreadni, stb. Ezt a szerepet a már említett okon kívül azért sem vállalhattuk fel, mert meghaladta volna az erőnket. (így is kénytelenek voltunk egy évet halasztani az 1999. év túlterheltsége miatt.) 2000 tavaszán a fenti tapasztalatok alapján küldtük el meghívó körlevelünket, melyben tudatosan hivatkoztunk a találkozó „köztes lét" jellegére. Igaz, még mindig félve annak félreérthetőségétől, igyekeztünk körülírni ezt a fogalmat, ami azért került előtérbe, mert az idézőjelbe tett „fiatal" szót közkívánatra elhagytuk a megnevezésből. A találkozó megrendezése előtti hónapban a körlevelünkön kívül telefonon, e-mailen és a meglévő személyes kapcsolatainkon keresztül igyekeztünk mozgósítani régésztársainkat. Különösen azokat a helyeket, ahol régészképzés és oktatás vagy más műhelymunka folyik; így az ELTE BTK és az MTA Régészeti Intézete mellett a szegedi, debreceni, miskolci, pécsi, szombathelyi egyetem, ill. főiskola illetékes karát. A vidéki múzeumok mellett a Magyar Nemzeti Múzeumot és a Budapesti Történeti Múzeumot kerestük meg személyesen is. Olyan kollégákat is értesítettünk, akik akkor éppen nem tartoztak egyetlen intézményhez sem. Elsődleges célunk az volt az első találkozó tapasztalataiból kiindulva, hogy mindenkit elérjünk és az előadások sorrendjét, tematikáját pedig semmilyen előzetes korlátokkal se feszélyezzük. Az így beérkezett nagyszámú és széles tematikájú előadások alapján állítottuk össze a következő programot:
