Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Patay Róbert: A bodrogkeresztúri kultúra településének nyomai Mezőzomboron

A BODROGKERESZTÚRI KULTÚRA TELEPÜLÉSÉNEK NYOMAI MEZÓZOMBORON 63 a középső rézkorban sem ismeretlen, előkerült Magyarhomorog-Kónyadombról (Patay 1975, V. t. 8, X. t. 1, XI. t. 5), a temető legrégebbi, déli részén lévő sírokból, amelyek a bodrogkeresztúri kultúra legkorábbi, kialakulásában lévő szakaszát képviseli (Patay 1975, 235). További hasonló profilú csöves talpú tálak kerültek elő Tiszavalk-Tetesről (Patay 1978, 1 1. ábr. 14) és Tiszabábolnáról (Hellebrandt-Patay 1977, VI. t. 1). Szintén innen való egy gyűrűs fogantyúval ellátott fordított talpas tál alakú fedő. (6. t. 4) Számos hasonló példány ismert Magyarhomorog-Kónyadombról (Patay 1975, 230,1. t. 13, II. t. 14, 17, IV. t. 5), Hajdúszoboszlóról (Patay 1961, 30, XV. t. 3). RÉZTÁRGY A 9/A GÖDÖRBŐL A tárgy egy rézvéső töredéke. (11. t. 1) Elölnézetben téglalap, oldalnézetben négyszög alakú, oldalai egyenesek, éle felé enyhén vékonyodik. Elének sarkai lekoptak, ezért az ívelt. Méretei: h.: 4,6 cm, élének h.: 0,8 cm, sz. az élnél 0,9 cm, v. a csonka végénél 1,1 cm, v. az élnél 0,4 cm, v. a csonka végénél: 0,9 cm. A rézvésök meglehetősen ritkán előforduló eszközök, mégis előbukkannak sírokban, kincsleletben és telepen is: így pl. a fényeslitkei 53. sírban (Patay 1984, 21, Taf. 1, 9), Mezősason (Patay 1984, 22, Taf. 1. 12) a szeged-sziléri rézkincsben (Patay 1984, 21: Taf. 1, 10) és a tiszalúc-sarkadi telep 47/A gödörében (Patay 1987, 105, 25. ábr. 2). Kísérőleleteik a bodrogkeresztúri kultúra tipikus tárgyai, a dorogi példány kivételével annak elterjedési területéről kerültek elő. A TEMETŐ TERÜLETÉRŐL SZÁRMAZÓ SZÓRVÁNY RÉZBALTA 2000. évi ásatási temletünktől keletre, a temető másik oldalán, egy régebben ásott sír kidobott földjéből került elő egy réz lapos balta.

3 (11. t. 2) A leletkörülményeiről egyebet sajnos nem tudunk. A balta teste szimmetrikus, elölnézetben trapéz formájú, oldalai egyenesek, az él közelében enyhe haj lássál kiszélesednek. Ele ívelt, egyik oldalán kis csorbulással, fokán nagyon csekély ütögetés nyoma látható. Közepén kissé domborodik, enyhe ívvel fut össze az élhez. Testének közepén mindkét oldalán kopásnyom látható. Méretei: h.: 17,2 cm, élének h.: 5,2 cm, fokának sz.: 1,6 cm, fokának v.: 1,2 cm, kö3 A baltát Bojsz István mezözombori általános iskolai tanuló találta. zéptájon a sz.: 2,5 cm, v.: 1,6 cm. Formai jellemzői, szimmetrikus volta alapján a réz lapos balták szakáiháti típusába tartozik (Patay 1984, 32-33). Legjobb párhuzama: Zalavár-Basaszigeten feltárt Balaton-Lasinja I. korú telep 35. gödréből származik (M. Virág 1986, 3-5, 2. k. 1, 3. k.). További párhuzamai a következő lelőhelyeken került elő: Dorog (Patay 1984, 32, Taf. 5, 79), Fényeslitke (Patay 1969, 53, II. 1.11, IV. t 7, VI. t. 8; Patay 1974, Taf. 1); Kisvárda környékéről (Patay 1950, 110, 1. k. 4; Patay 1984, 33, Taf. 6, 91), Tatabánya-Felsőgalla (Patay 1984, 32, Taf. 5, 80), Tiszaug (?) (Patay 1984, 32, Taf. 5, 85), Vasmegyer-Kisvármi (Patay 1969, 48 j.) ismeretlen lelőhelyről (Patay 1984, 32, Taf. 5, 83), ismeretlen lelőhelyről (Patay 1984, 33, Taf. 6, 89). A réz lapos balták nem ismertek a kora rézkorban, hiányoznak a tiszapolgári kultúra eszközkészletéből. Legelső példányaik - a hajdúszoboszlói és szakáiháti típusok - a legkorábbi bodrogkeresztúri leletanyagot tartalmazó hajdúszoboszlói (Patay 1961, 26, XII. t. 4), magyarhomorog-kónyadombi (Patay 1975, 183-184, XIV. t. 6) és tiszavalk-tetesi (Patay 1978, 33, 10. ábr. 1) temetőben fordulnak elő. A szakáiháti típus megtalálhatók a későbbi időszakra keltezett temetők leletanyagában is (pl.: Fényeslitke, Polgár-Bacsókert), elsősorban a bodrogkeresztúri kultúra törzsterületén terjedt el. A szimmetrikus balták közül a hajdúszoboszlói, tiszavalk-tetesi és a felsőgallai típusú zalavár-basaszigeti került elő hiteles leletegyüttesből. Valamennyi példány a bodrogkeresztúri és Balaton-Lasinja kultúrák korai időszakára keltezhető. Ebbe a sorba illeszthető a mezözombori szórványt is, amely lehet egy temetkezés melléklete, de a zalavár-basaszigeti példát szem előtt tartva akár telepobjektumból is számlázhat. IDŐREND Több próbálkozás történt már a bodrogkeresztúri kultúra belső időrendjének tagolására. Felmerült, hogy a csőtalpas edényeket nem használták végig, a kultúra egész élettartama alatt, ám ez téves elképzelésnek bizonyult (Csalogovits 1931, 111; Patay 1958, 154; B. Kutzián 1969, 54; Patay 1974, 60). A tiszapolgár-basatanyai temető elemzése során Bognár-Kutzián I. több sírcsoportra bontotta a temetőt. Felfigyelt arra, hogy az ún. D sírcsoportban megtalálhatók a hunyadihalmi csoport formái, díszítései. Ezek, valamint a furchenstich-dísz jelenlétét tartotta a bodrogkeresztúri kultúra késői, B fázisa jellemzőjének B. Kutzián 1969, 54-55; B. Kutzián 1972, 194-195). A kultúráról írt összefog-