Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Csengeri Piroska: Adatok a Cserehát őskori településtörténetéhez

ben) ismert a legközelebbi előfordulása. A zöld­pala viszont az Alpok-Kárpátok régiójában csak az Alpok területén, illetve a Nyugati Kárpátok déli részén fordul elő, vagyis mindenképpen nagy tá­volságról került a felsővadászi bükki népességhez. Legközelebbi előbukkanásai a Rohonci-ablak (Ke­leti Alpok Pennini Egység) területén Burgenland­ban (Felsőcsatár, Burg, Bazin) találhatóak (Szabó­Harangi-Csontos 1992; Kasztovszky-Szakmány 1999), azaz nyugati vonaldíszes csoportokkal ­minden bizonnyal a zselizi kultúrával, esetleg a Sarka-típusú kerámiát készítő népességgel - fenn­álló kapcsolatokra utalnak, amire a lelőhely eddig feldolgozott kerámiaanyaga nem utalt. 20 ÖSSZEGZÉS Az eddigiekben nem volt szó a felsővadászi bükki népesség gazdálkodásáról. Ennek felvázolását azon­ban a lelőhely megmaradt csonteszközeire támasz­kodva, az állatcsont-anyag és növényi maradvá­nyok hiányában csupán nagy vonalakban tehet­nénk meg. Elmondható, hogy a jelenleg rendelkezésre álló adatok nem elegendőek a bükki település részleté­nek rekonstruálásához és lakói életének megraj­zolásához. Mindez a felsővadászi lelőhely eseté­ben csak újabb kutatások révén válhat lehetővé. A település azonban nem a legkésőbbiek közül való, így a kultúra megszűnésének okaira és népének sorsára vonatkozóan nem adhat magyarázatot. A válaszadáshoz a Cserehát és más kevéssé kutatott északi-középhegységbeli területek bejárására, újabb lelőhelyek kutatására lenne szükség Magyarországon. A felsővadász-várdombi lelőhely az itt megte­lepedett későbbi őskori kultúrák kutatása szem­pontjából is jelentős. Kibővíti a hunyadihalmi cso­port elterjedésének határait (Patay 1987, 30. ábra 2), és gazdagíthatja a badeni, hatvani és füzesabo­nyi kultúrákra vonatkozó ismereteinket is. 21 20 6 töredékes baltát prompt-gamma aktivációs analízisnek, illetve vékonycsiszolati elemzésnek vetettek alá. Közülük 5 eszköz anyaga kékpalának, 1 baltáé pedig zöldpalának bizonyult. Utóbbi a prompt-gamma eredmények alapján a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban őrzött Miháldy-gyüjtemény vizsgált anyagának ún. 1. típusával mutat hasonlóságot. Ennek a típusnak a pontos geo­lógiai lelőhelye egyelőre nem ismert. A vizsgálatok elvégzését köszönöm Kasztovszky Zsoltnak (KFKI) és Szakmány György­nek. A kékpala nyersanyagú eszközök vizsgálatának eredményei az előadás elhangzása óta megjelentek, ld. Józsa et al. 2001. 21 A bronzkori leletanyag feldolgozását az ásató, Koós Judit végzi, míg a hunyadihalmi csoport leleteit Patay R. dolgozza fel. IRODALOM BÁLINT A. 1942. Régészeti feladatok a Felvidéken. Uj Ma­gyar Museum 1/1, Kassa, 79-97. BÁNFFY E. 1999. Az újkökori lelőhely értékelése. In: Kom­polt-Kistér. Újkökori, bronzkori, szarmata és avar lelő­hely. Leletmentő ásatás az M3-as autópálya nyomvonalán. - The Site of Kompolt, Kistér. Neolithic settlement and graves, part of a Bronze Age cemetery, Sarmatian and Avar settlements. Heves Megyei Régészeti Közlemények, Eger, 141-170. T. BIRÓ K. 1987. Chipped stone industry of the Linearband Pottery Culture in Hungary. In: Kozlowski, J. K.-Koz­lowski, S. K. (Eds.), Chipped Stone Industry of the Early Farming Cultures, Archaeologia Interregionalis, War­szaw-Kraków, 13 1-167. T. BIRO K. 1998. Lithic Implements and the Circulation of Raw Materials in the Great Hungarian Plain during the Late Neo­lithic Period. Hungarian National Museum, Budapest CSENGERI P. 2000. A bükki kultúra települése Felsővadász­Várdombon. Diplomamunka, ELTE Régészettudományi Intézet, Budapest. Kézirat CSENGERI P. 2001. Adatok a bükki kultúra kerámiamüves­ségének ismeretéhez. A felsővadász-várdombi leletanya­ga. - Data to the pottery of the Bükk Culture Archaeolo­gical finds from the settlement at Felsővadász-Várdomb. HOME 40, 73-105. CSOMA J. 1887. A monaji halomról. ArchÉrt 1887, 60-65. FÜLÖP J. 1994. Magyarország geológiája. Paleozoikum II. Budapest GOLDMAN GY. 1978. Gesichtsgefaße und andere Menschen­darstellungen aus Battonya. BMMK 5, 13-60. GOLDMAN GY. 1984. Battonya-Gödrösök. Eine neolitische Siedlung in Südost-Ungarn. Goldman Gy. (szerk.), Bé­késcsaba HELLEBRANDT M. 1979. Felsővadász-Várdomb (A Het­man Ottó Múzeum 1978. évi ásatásai és leletmentései). HOMÉ 17-18, 1978-79, 111. HORVÁTH A. 2000. Hazai újholocén klíma- és környezet­változások vizsgálata régészeti adatok segítségével. - In­vestigation of Middle and Late Holocene climatic and en­vironmental changes in Hungary by means of archaeo­logical data. FrK 124 (48), 2000, 149-164. HUNY ADY I. 1957. Kelták a Kárpátmedencében. Lelet­anyag. RégFüz Ser. I., No. 2, Budapest JAKAB, J. 1986. Grundlegende anthropologische Charakte­ristik von Skeletten der Träger der Bükker Kultur aus Sarisské Michal'any. S1A 34-2, 455^162. JÓZSA S.-SZAKMÁNY GY.-ORAVECZ H.-CSENGERI P. 2001. Preliminary pétrographie report on blueschists, the materials of Neolithic polished stone tools from Hun­gary. Slovak Geological Magazine 7, 351-354. KALICZ N.-KOÓS J. 2000. Újkökori arcos edények a Kárpát­medence északkeleti részéből. Neolitische Gesichtsgefaße im Nordosten des Karpatenbeckens. HOMÉ 39, 15-44. KALICZ N.-MAKKAY J. 1972. Gefäße mit Gesichtsdar­stellungen der Linienbandkeramik in Ungarn. In: Idole. Prähistorische Keramiken aus Ungarn. Veröffentlichun­gen aus dem Naturhistorischen Museum, Neue Folge 7, Wien, 9-15.

Next

/
Thumbnails
Contents