Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)
Csengeri Piroska: Adatok a Cserehát őskori településtörténetéhez
Egyes darabok korábbi, AVK-hagyományokat tükröznek (bekarcolt vonalaik szélén elsimították az agyagot; 19. kép 6-7, 20. kép 1-9). Közülük egy nagyméretű edény töredékét párhuzamos, egymással szög alatt találkozó vonalakból álló díszítés borítja (20. kép 3), egy ferdén levágott és bevagdalt peremű töredék pedig feltehetően nagyméretű sarlómintás arcos edényből származik (20. kép 1). A sarlómotívumos arcos edények az AVK és csoportjai kerámiaművességére voltak jellemzőek a szakáiháti kultúráét kivéve (Kalicz-Makkay 1972, 15, ld. még azóta Kalicz-Koós 2000). Töredékeiket a bükki kultúra lelőhelyeiről is ismerjük (pl. a Baradla-barlangól, Kalicz-Makkay 1972, 9. kép 5; a Domica-barlangból, Lichardus 1974, 17. kép; vagy Sarisské Michal'any-ból, Siska 1986, 2. kép 3;uő. 1995, 19. kép 5). Négy felsővadászi edénytöredék a szakáiháti kultúrára jellemző technikával - melynél a vonalak szélét nem simították el - és díszítéssel készült (19. kép 1-4). Közülük az egyiket jellegzetes, bekarcolt spirálmotívum maradványai díszítik a vonalközökben talán sötét festés nyomával (19. kép 3). Egy csőtalpas tál töredékét, mely a talp és a tálrész találkozásából származik, bekarcolt, vízszintes, párhuzamos vonalak borítanak (19. kép 4), két darab pedig lehetséges, hogy nagyméretű arcos edényből való. Ez utóbbiakon jellegzetes szakáiháti minta látható. Az egyik fenéktöredék, valószínűleg meanderes díszítés maradványaival (19. kép 2), a másik pedig hengeres nyakú edényből származó nyaktöredék, esetleg virágcserép alakú edény darabja lehet (19. kép 1). Utóbbin plasztikus díszként egy kéz alakú fogót találunk, amelyet szabálytalanul bekarcolt vonalakból álló díszítés borít, és amelyen az ujjakat is kidolgozták. A fogó egyik oldalán ferde rácsminta, a másikon kezdetleges textildísz látható. A szakáiháti kultúra klasszikus szakaszának arcos edényei az eddigi kutatások eredményei szerint nagyméretűek, hengeres nyakúak és hosszúkás, kettős kónikus testűek voltak. A nyak két oldalára általában oszlopfulek kerültek, melyek valószínűleg feltartott kéz ábrázolásai. A perem alatt található arcábrázolást mindkét időszakban alulról Mmotívummal határolták, az edények hasát pedig egymásba kapcsolódó spirálokkal, fél spirálokkal borították. A bekarcolt díszítéseket vörös, sárga és fehér színekkel festették (Kalicz-Makkay 1972; uők: 1977, 91; Goldman 1978, 33). Arcos edények nyakán rácsminta és meandermotívum alkalmazását amelyek a felsővadászi fogóval ellátott darabon is megtalálhatóak - Goldman Gy. is megfigyelte (Goldman 1978, 35). Arcos edényről származó plasztikus kéz alakú fogót már Kalicz N. és Makkay J. említett Battonyáról (Kalicz-Makkay 1977, 91). A különleges bekarcolt díszítésű töredékekkel kapcsolatban összegzésként elmondható, hogy a ritkán egymás mellé karcolt vonalakból álló, az AVKkerámiákra emlékeztető darabok továbbélő hagyományra utalhatnak a településen, esetleg egy korábbi vonaldíszes telep létezését feltételezik a Várdombon. Felsővadász község DNy-i határában, a Vadász-patakon túl elterülő Balmaz nevű határ részben 1986-ban terepbejárás alkalmával Koós J. a bükki kultúráénál korábbi középső neolitikus anyagot gyűjtött, 18 ami igazolja az ezt megelőző újkőkori megtelepedést a környéken. A Várdombon előkerült, a szakáiháti kultúrára jellemző díszítésű töredékek kerámiaanyaga nem idegen a lelőhely bükki anyagában, így importként és utánzatként egyaránt értelmezhetőek. Mindkét esetben azonban a szakáiháti és késő bükki kultúrák között fennálló kapcsolatokra utalnak. A középső neolitikum végén élő késői vonaldíszes csoportok közötti élénk kapcsolatok úgy tűnik, hogy az Északi-középhegység eldugottabb területeire is kiterjedtek. A LELŐHELY KŐESZKÖZ-ANYAGA A kerámialeletek között a felsoroltakon kívül más kultúrák importanyagát nem találtuk meg, a pattintott és csiszolt kőeszköz-anyag azonban más irányú kapcsolatokra is utal - itt csupán ezeket a kapcsolatjelző nyersanyagokat emelnénk ki. A lelőhely pattintott kőeszköz-anyagai (több mint 700 tárgyat) T. Biró Katalin dolgozta fel az 1980-as években (T. Biró 1987; uő. 1998). Megállapítása szerint a nyersanyagok között a bükki kultúra saját anyagának tartható obszidián és limnokvarcitok dominálnak, szórványosan előfordul azonban l-l „északi tűzkő'"-bői készült idegen típus, mely nyersanyag távolabbi kapcsolatokat mutat (T. Biró 1987, 161-164; uő. 1998,44). A 32 csiszolt kőeszköz nyersanyagában a kékpala-zöldpala és a bazalt az uralkodó (18. kép 14). 19 Bazaltot a Nógrád-Gömöri Bazaltterületen (Szabó-Harangi-Csontos 1992), tehát a bükki kultúra határain belül is találunk, mint ahogy kékpalát is, melynek a szádelői/Zádielske Dvorníky Sugovvölgyben (a magyarországi Tornanádaska közelé18 HOM ltsz: 87.26.1-3. 19 A nyersanyagokat T. Biró K. és Szakmány Gy. határozta meg makroszkóposán. Az anyagcsoport feldolgozását Horváth Tünde (MTA Régészeti Intézete) végzi.
