Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)
Kalla Gábor: A mezopotámiai lakóházak berendezése az óbabiloni korban. A régészeti és az írásos források ellentmondásai
az egész ókori Elő-Ázsiában. 20 A modellek között asztalokat, székeket és ágyakat találunk. Funkciójuk és jelentésük vitatott, nagy valószínűséggel fogadalmi ajándékként készülhettek. Különösen egyértelmű ez az ágyak esetében, mivel az ágyon gyakran szeretkező párok fekszenek (1. kép), máskor meztelen nőalakok vagy egy jelzésszem női szeméremtest. Az erotikus jelenetek, ill. női nemiség szimbólumai azt jelzik, hogy az agymodellek a termékenység iránti vágyat fejezték ki. A székek utalhattak a trónoló istenségre, az asztalok pedig az ételáldozatokra. Az egyes bútordarabok itt szimbolikus jelentésűek és nem várható el tőlük, hogy az egykori valóság sokféleségét reprezentálják, csak egy jellemző alaptípust rögzítenek. Ugyanez igaz a kisebb és nagyobb dombormüvekre is. A monumentális domborművek és a pecséthengerek elkészítésének célja nem az volt, hogy zsánerképeket fessenek az egykori életmódról, hanem képi szimbólumokkal fejezték ki az isteni vagy a királyi hatalmat. Ezért ezeken a trónusok ikonográfiái megjelenése archaikus, és nem sokat mondanak el a korabeli bútorokról. Ezt várni éppolyan tévedés lenne, mint I. Edwardnak a Westminsterben őrzött koronázószéke alapján bármi következtetést levonni a későbbi korok angol bútorstílusairól. Nem véletlen tehát, hogy ezeken az ábrázolásokon rendkívül egyszerű székek, vagy éppen építészeti elemek jelennek meg. 21 Több információt nyújtanak a korabeli székekről a zenészeket és asztalosokat ábrázoló nyomóformában előállított terrakotta domborművek, melyeknek a funkcióját nem lehet meghatározni. Bár ezek is csak a székek egy-két alaptípusát jelenítik meg, köztük az összecsukható széket (2. kép), rögzítik azt a tényt, hogy a mesterek munkavégzés közben is gyakran ezeken ültek (3. kép), ami a kultúra egésze szempontjából fontos tény. A képi ábrázolások alapján egyértelműen kiderül, hogy az óbabilóni korban legalább háromfajta bútort használtak: asztalt, széket és ágyat. Ez a tény eddig is közismert volt, a kutatás számára a nagyobb problémát az jelenti, hogy a társadalomban milyen széles körben használták ezeket a bútorokat. Felmerült az a lehetőség, hogy használatukat - mint drága tárgyakét - teljesen a templomok és királyi paloták körébe kellene sorolni. 22 20 A bútormodellek friss összefoglalása: CHOLIDIS 1992. A szerző kitér a bútorok ábrázolásaira is. 21 Ld. ROAF 1996 22 N. Cholidis müvében erre a következtetésre jut (1992: 191). ÍRÁSOS FORRÁSOK A mezopotámiai bútorhasználat köréről egyedül az írásos források adhatnak felvilágosítást. Ezeket azonban éppoly óvatossággal kell kezelni, mint a régészeti adatokat. Figyelembe kell venni az egykori okmányok sajátszerűségét, meg kell vizsgálni milyen célra készültek. További problémát jelent, hogy csak nehezen tudjuk megbecsülni, hogy az okmányok használata milyen széles körben érintette a társadalmat. Biztosat nehéz mondani, de a kiásott települések és az ékírásos táblák vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy még az egész kis településeken is általánosak voltak a magánarchívumok és ezzel együtt az írásbeliség. Az ismert szerződések egy része kifejezetten kis településekről származik. 23 Az egyes települések pedig viszonylag homogénak voltak, sehol sem sikerült kimutatni olyan „külvárosokat", ahol szociálisan szegregált, kifejezetten szegény csoportok éltek volna. Az alábbi eredmények ezért a városi lakosságra nézve talán reprezentatívnak mondhatóak. 24 Az óbabilóni kor többszázezres ékírásos okmányanyagából összesen 122 olyan ékírásos dokumentum ismert, melyekből a lakóházak bútorzatáról információkat tartalmaznak, ezek egy része publikálatlan. 25 Vannak közöttük örökségelosztási, házassági és jegyajándékozási szerződések, valamint olyan tárgylisták („inventáriumok"), melyek a tárgyak nevén kívül mást nem tartalmaznak. Elszigetelten előfordul olyan szerződés is, melyben valaki másnál letétként helyezi el a bútorait, amikor hosszabb üzleti útra indul. A 122 okmány adatait a jobb áttekinthetőség kedvéért egy táblázatba rendeztem (1. táblázat). Ebből kiderül, hogy az ismert szövegek nagy részét négy város adja, Sippar 26 Észak-Babilóniában, Nippur Közép-Babilóniában, valamint Ur és Larsa DélBabilóniában. Minden városnál különválasztottam 23 A jelenleg ismert és eredetileg kis településekről származó ékírásos táblák többsége valamelyik nagyobb városban került elő. Mivel a kiállítás helye nem szerepel rajtuk, gyakran annak a kisvárosnak a neve sem, ahol pl. egy adott ingatlan fekszik, csak részletes proszopográfiai vizsgálattal lehet ezt megállapítani. A dokumentumok eloszlásának problémáját jelenleg egy OTKA-program (A mezopotámiai város az óbabilóni korban, T 034856 ÓKR) keretében vizsgálom, melynek eredményei ebbe a cikkbe is beépültek. 24 A falusi lakosság viszont szinte egyáltalán nem jelenik meg sem a régészeti, sem az írásos forrásokban. 25 A British Museum publikálatlan tábláit az OTKA-program részeként tanulmányoztam. 26 Sippar esetében valójában egy régióról van szó, hiszen Sippar valójában két város volt (Sippar-Jahrurum és Sippar-Amnänum), melyek okmányai jórészt rablóásatásokból kerültek elő és ma még csak részben tudjuk szétválasztani őket. Emellett további környékbeli kisvárosok anyagát is fedi a Sippar helymegjelölés.
