Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Sümegi Pál: Preneolitizáció – egy kárpát-medencei késő mezolitikum során bekövetkezett életmódbeli változás környezettörténeti rekonstrukciója

SÜMEGI PÁL PRENEOLITIZÁCIÓ - EGY KÁRPÁT-MEDENCEI, KÉSŐ-MEZOLITIKUM SORÁN BEKÖVETKEZETT ÉLETMÓDBELI VÁLTOZÁS KÖRNYEZETTÖRTÉNETI REKONSTRUKCIÓJA BEVEZETÉS A kárpát-medencei mezolitikumban a legújabb jászsági és a korábbi mezolit lelőhelyek újraértékelése alapján két nagyobb kronológiai egységet, egy idősebb, kora mezolitikumi és egy fiatalabb, késő mezolitikumi horizontot állapítottak meg (Kertész, 1993). A korai mezolit szinthez a SzekszárdPalánk lelőhely (Vértes, 1962) mellett a sződligeti lelőhelyet (Gábori, 1956, 1968) sorolták (Kertész, 1993, 1996). A jászsági mezolit lelőhelyeken végzett tipológiai vizsgálatok alapján Kertész (1993) a fiatalabb mezolitikus periódust több szakaszra osztotta, elkülönített egy idősebb, boreális korúnak gondolt jászberényi fázist és egy fiatalabb, kora atlantikumra keltezett korú jászteleki fázist is (Kertész, 1994a, 1994b). Kertész (1993) az idősebbnek tartott jászberényi fázissal kronológiailag párhuzamosította a Barca I (Prosek, 1959), Sered (Bárta, 1957), Mostová (Bárta, 1980), Tomásikovo (Bárta, 1955), valamint a morvaországi és ausztriai Smolín (Valoch, 1985), Pfibice (Valoch, 1975) és Kamegg, Limberg-Mühlberg lelőhelyeket (Kertész, 1993, 1996a, 1996b). Míg a fiatalabb Jásztelek I lelőhelyet feltételesen párhuzamosította a tiszaháti Tarpa-Márki tanya (Dobosi 1969; 1983; Szathmáry 1978), a dunántúli Kaposhomok (Pusztai 1957), a partiumi Csomaköz (Ciumesti II - Paunescu, 1964) és a kárpátaljai Kamenitsa I (Matskevoi 1987) kőleltáraival (Kertész, 1993, 1996a,b). Jelen dolgozatunkban ez utóbbi szintnek, a mezolitikum végének a környezettörténeti elemzését tekintettük vizsgálati célnak, mert Európában a késő-mezolitikum anyagi kultúrájában, közvetlenül a neolitikum kialakulását megelőzően olyan mélyreható változások mentek végbe, amelyek hatására a mezolit közösségek környezetükben erőteljesebb, a paleontológiái anyagban, üledékrétegek összetételében is megnyilvánuló nyomokat hagyhattak hátra. Ennek oka az, hogy a kőeszközök későmezolitikumban bekövetkezett egységes átalakulását már korábban is a preneolitizáció, a termelő gazdálkodás kialakulásának egyik jelentős összetevőjeként értékelték a régészek (Clark, 1958, Koziowski, 1987, Kertész, 1993). így vizsgálatainkkal arra a kérdésre kerestük a választ, hogy kimutatható-e preneolit hatás a hazai környezettörténeti szempontból fontos holocén alapszelvényekben, és ha igen ezek a hatások milyen korban, mely területeken mutatható ki? Ezzel párhuzamosan tisztázni szerettük volna, hogy egyáltalán mi tekinthető preneolit hatásnak környezettörténeti szempontból? Munkánkat az OTKA T-034 392 sz. pályázata, valamint az NKFP 00249/2002 sz. pályázata támogatta anyagilag. VIZSGÁLATI TERÜLETEK Jelen dolgozatunkban a magyarországi holocén kutatás szempontjából kiemelkedő jelentőségű szelvények (1. ábra) közül a legújabb radiokarbon vizsgálatok elsősorban a bátorligeti parti szelvényre (Sümegi 1996) és a keleméri Nagy-Mohos holocén szelvényére (Magyari et al. 2002) terjesztettük ki. Ugyanakkor kitértünk más holocén szelvények hasonló korú szintjére is (2. és 3. ábra). A mezolitikum második felében a bátorligeti területen 9.200 BP (8.400 CAL BC) évtől a hárs (Tilia) fokozatosan visszaszorult és a tölgy (Quercus) aránya emelkedett meg jelentősen (Willis et al. 1995). A pollen adatok alapján kiegyenlítettebb, enyhébb és csapadékosabb éghajlaton zárt tölgyerdő alakult ki. A Mollusca-fauna összetétele, a fajgazdag erdei fauna dominanciája, az Anisus spirorbis-Ruthenica filograna-Discm perspectivus paleoasszociáció kifejlődése is a zárt erdei környezet kialakulását jelzi (Sümegi, 2003). Hasonló változásokat lehetett kimutatni a csarodai Nyíres-tó szelvényében is 9.200 BP (8.400 CAL BC) évnél (Sümegi, 1999), valamint a keleméri Kis-Mohos tó szelvényénél (Willis et al. 1998). Adataink alapján a mezolitikum második felének halászó-vadászó-gyüjtögető közösségei az Alföld északi részén, a Kár-