Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Regenye Judit: Előzetes jelentés a Tihany-Óvárban folytatott feltárásról

lapos aljú (7. kép 4.). Leletanyaguk alapján ezek kelta koriak, míg az előbbiek között bronzkoriak és vaskoriak egyaránt előfordultak. Az egyik ki­sebb kelta gödörben (H 12) találtunk egy teljes tálat, mellette állatcsontot (7. kép 5.). Egy másik kelta gödörben (F 8) szintén tálat találtunk körü­lötte égésnyomokkal, alatta malomkővel. Talán ga­bonapörkölést végeztek a gödörben. Különleges for­májával tűnik ki a G 9 szelvény gödre, ez az egyetlen hegyes aljú, tölcséres formájú gödör, fel­ső rétegében állatcsontvázak és az alsó mellett egy nagy kő volt benne (7. kép 6.). Említést érdemel még egy kis (72 x 80 cm), ovális, hengeres falú, 125 cm mély gödör (E 11), melyben nem volt hulladék, hanem az alján egész edények álltak. Ez a gödör a legkorábbi a lelőhelyen. Természetes geológiai formációt alkotnak azok az árkok, mely Ny-K-i irányban húzódott kereszt­ben a feltárt területen (E 7-6: 9,4 x 2 m, G 10: 5 x 1 m, G 7: 3 x 1 m) (8. kép 2.). Rendkívül erősen ledöngölődött agyagréteg borította az árkok olda­lát, amiből arra lehet következtetni, hogy valami­lyen formában használták őket. A sáncot nem érintette a tervezett szőlőmüve­lés, azonban közvetlenül a sánc jelenlegi lábánál, 1,5-2 m-re tőle épült egy pince, annak a helyét fel­tártuk, és így van adatunk a sánc szerkezetére vo­natkozóan is. A pince mérete: 10 x 5 m (6. kép 2.). Mintegy 1,5 m mélységben értük el a szálkőzetet, egészen addig fekete, köves, homogén talajréteg­ben ástunk. Ebben a fekete talajrétegben 0,5, ill. 1 m mélységben két kőréteg húzódott, de csak a szelvény nyugati felén. A nagyméretű kövek hely­idegenek, a félsziget más részéről származtak, mert a fennsíkon csak gejzírit fordul elő. A szelvény alján a déli egyharmadán megtaláltuk a gejzíritréteget, míg az északi kétharmadon a jelek szerint eltávo­lították azt és egy sárga murvás felületet nyertek, mely erősen ledöngölődött. A köves szakaszon egy sekély gödröt és néhány cölöplyukat találtunk, a murváson pedig egy érdekes konstrukciót: itt 1,5 és 2 m átmérőjű, kerek, szabályos, igen mély göd­rök voltak beásva, körülöttük nagy cölöplyukak­kal. A szelvény közepén kirajzolódott egy élére fordított négyszög alakú beásás, melyet a középső gödör vágott. A négyzet két sarka l-l cölöplyukká kerekedett, és az objektumot szürke, kis köves, döngölt föld töltötte ki. Az egész rendszer egy fa konstrukciót alkotott, mely a sáncmü része lehe­tett. A talált kevés faszénmintát szintén Grynaeus A. határozta meg, fűz és tölgy volt fele-fele arány­ban. 12 A gödrökben itt is gazdag leletanyagot talál­12 Köszönöm Grynaeus Andrásnak a meghatározásokat. tunk, szinte kizárólag kelta korit. A pince mellé ásott víztartály gödrében a sánc földjében gerenda­nyomot is megfigyeltünk. A pincét az ásatási terü­lettel összekötő kutatóárokban cölöplyukakat talál­tunk egészen a pincéig - azaz szinte a sánc lábáig. LELETANYAG - A FÖLDVÁR HASZNÁLATÁNAK KORA Legkorábbi leletanyagunk neolitikus (zselizi) ke­rámia - 3 különböző edény töredékei - és számos szentgáli radiolarit szilánk. Nem gondolhatunk te­lepülésre, a hely erre a neolitikus települések el­helyezkedését ismerve alkalmatlan, a leletek elő­fordulását inkább a gödrösi neolitikus lelőhellyel lehet összefüggésbe hozni. A legelső megtelepe­dési réteget egy késő halomsíros korú gödör (E 11) képviseli, a gödör aljára letett egész edények­kel. A leletek zöme az Urnamezős kultúrába tarto­zik, főként annak legvégső szakaszába. Előfordul továbbá Haistatt C kerámia. Az objektumok egy része a Hallstatt D3-La Tène A korba keltezhető a kerámiaanyagra alapozva. 13 Igen gazdag a kelta leletanyag is (La Tène D 14 ). Megjegyzendő, hogy fémleletet szinte egyáltalán nem találtunk, ebből arra következtethetünk, hogy fémfeldolgozó tevé­kenység nem folyt a lelőhelyen. Újdonsága az ásatásnak, hogy Árpád-kori ob­jektumokat eredményezett a telek különböző pont­jain, sőt a sánc tövében ásott pince gödrében is. A leletanyag megerősíti Nováki Gyula azon feltéte­lezését, hogy a belső sánc nem őskori. Sőt a pince leletei azt sugallják, hogy az őskori sáncszakaszt is megerősítették az Árpád-korban. IRODALOM KUZSINSZKY 1920 Kuzsinszky Bálint: A Balaton környé­kének archaeológiája. Budapest, 1920. MRT 2 Magyarország Régészeti Topográftája 2. szerk.: Éri István. Budapest 1969. PATEK 1968 Patek Erzsébet: Die Urnenfelderkultur in Trans­danubien. ArchHung 44. Budapest 1968. RÉCSEY 1895 Récsey Viktor: Balatonvidéki régészeti kuta­tásaim némi eredményei. Veszprém 1895. UZSOKI 1986 Uzsoki András: Über die Höhensiedlung und Hügelgräber von Tihany, in: Hallstatt Kolloquium Veszp­rém 1984. MittArchlnst Beiheft 3. 1986. 245-250. 13 A kerámiaanyag feldolgozását a jövőben Marton Erzsébettel, az ásatás konzulensével végezzük, a fenti meghatározások az ö javas­latára születtek. A DE 10 szelvény házának restaurált anyagát 2000 novemberében Debrecenben Marton E. poszteren mutatta be. 14 A kelta kerámia korának megállapításában Kelemen Márta volt segítségemre, segítségét ezúton is köszönöm.

Next

/
Thumbnails
Contents