Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

V. Szabó Gábor: Ház, település és településszerkezet a késő bronzkori (BD, HA, HB periódus) Tisza-vidéken

Leletanyagunkban viszonylag kis számmal van­nak képviselve a különböző típusú orsógombok. Ezért bír talán jelzésértékkel az, hogy a proto Gá­va-periódusba tartozó tápé-kemenesháti telepen három, a Gáva-kultúra időszakába sorolható dobo­zin pedig hat orsógomb is felszínre került. Ha a lelőhelyek településhierarchián belüli helyére nem is, az itt élők valamiféle foglalkozási specializá­ciójára - fonásra, szövésre - közvetve utalhat az orsógombok nagyobb mennyiségre. 3.3. A települések leletanyagának tanulságai: fémművesség A kerámiához hasonlóan a különleges minőségű és típusú bronztárgyak vagy öntőformáik is alkalma­sak arra, hogy segítségükkel egy adott település la­kóinak társadalmi helyzetét körülhatároljuk. A településeken előkerült fémtárgyakat és öntő­formáikat vizsgálva megfigyelhető, hogy míg az átlagos minőségű bronzeszközöket szinte minden településen előállíthatják és használják, addig a mi­nőséginek mondható, nagyobb munkaráfordítást igénylő, ún. „rétegspecifikus" 35 bronztárgyak jóval szűkebb körben tűnnek fel. Azokat a településeket, amelyekről öntőforma 36 vagy bronztárgy került elő, a tárgy fonnák típusai alapján két csoportra oszt­hatjuk. 1. Az első csoportba tartozó telepekről olyan tárgyak vagy öntőformáik kerültek elő, amelyek a mindennapi életben nélkülözhetetlenek és elkészí­tésükhöz nincs szükség az átlagosnál nagyobb szak­ismeretre. Mezöcsát-Hörcsógös: tokosbalta öntőforma és öntőmagok (PATEK 1981); Oszlár. lándzsahegy, karperecek vagy öntő­rúdak, csüngők öntőformái (KOÓS 2001, Taf. 3); Aranyos­apáti: tokosbalta öntőformája MOZSOLICS 2000, 33, Taf. 120-121). Biharkeresztes: Kisebb, lokális bronzöntőmühely működésére utal a település 2. gödrében előkerült 3x2 cm-es, ún. Gór-típusú (CZAJLIK 1996, 171, 174) bronz öntőlepény. Ugyanebben az objektumban egy sarlópengetöredék, egy var­rótű, néhány kettőskónikus fejű ruhatü, és egy kis méretű bronzfalera került elő. Nagykálló-Telekoldal: a telepen elrej­tett depó tokos- és számyasbaltákat, sarlókat illetve töredé­keiket, egy sérült lándzsahegyet és öntőlepények töredékeit tartalmazta (MOZSOLICS 1963). Prügy-Tökföld: a lelőhelyen 35 Albrecht Jockenhövel véleménye szerint, az egykori elit jelenlété­re utaló „rétegspecifikus bronzok" a következők lehetnek: fegyverek, elsősorban kardok és azok kiegészítői, lószerszám részei, kocsialkat­részek, nemesfém tárgyak (JOCKENHÖVEL 1990, 224, 226). 36 A késő bronzkori (BC-BD, HA, HB1) magyarországi öntőformák bemutatása: KOVÁCS 1986. Az azóta eltelt időben mindössze két öntőfonna lelet került közlésre: Gór (ILON 1996a), Gáborján (DANI 1999). 1931-ben történt ásatás során került elő egy bordadíszes to­kosbalta öntőformájának a töredéke és egy bronzvésö (KE­MENCZEI 1984,73, 161). 2. A második csoportba azok a lelőhelyek tar­toznak, ahol a mindennapi termelőeszközöknél na­gyobb értékű és lényegesen nagyobb szaktudással elkészíthető, „rétegspecifikus" tárgyak vagy öntő­formáik kerültek elő. Ezek bonyolultabb munkafo­lyamatokat végző és értő mesterek egykori jelen­létére és a presztízs értékkel bíró tárgyakra igényt tartó megrendelőkre utalnak. Szőreg C: Az itt előkerült töredékes öntőformák (MO­ZSOLICS 1985, 196-197, Taf. 273-274) ugyanabból a gödörből kerültek elő, tehát zárt leletegyüttesként kezelhetjük őket (5. kép 1-7). A formákat egykor használó mesternek és megren­delőinek átlagostól eltérő helyzetére több adat is utal. A bordázott karperec (5. kép 3), bográcsfül (5. kép 6), a kerek és négyszögletes elemekből álló tárgy (lószerszám al­katrész?) (5. kép 4) és a páncél vagy bronzedények gyártásá­hoz használható szögecsek (5. kép 2) öntőformái a „réteg­specifikus" bronztárgyak közé sorolhatók. Az egyik töredékes, meghatározhatatlan típusú tárgy öntő­forma töredéke (MOZSOLICS 1985, Taf. 273, 1) szteatit­palából készült. Ez a kőzet nagyon ritkán fordul elő öntőfor­mák alapanyagaként, nehezebb is hozzájutni mint a homok­kőhöz, ami ugyancsak a depó sajátos helyzetét bizonyítja. A depó egy tokoskalapács sérült öntőformáját is tartal­mazta (5. kép 7). Ez a tárgy is arra utal, hogy a formákat hasz­náló mester, nem csak öntéssel, hanem lemezből készült, sze­gecselést, kalapálást igénylő tárgyak - így akár bronzedény vagy páncélzat - készítésével is foglalkozhatott (JOCKEN­HÖVEL 1986, 224 ). A lelőhelyről szórványként a szegedi múzeumba került nyélnyújtványos kard és tőr (KEMENCZEI 1988 Taf. 8. 89, 40. 365) (5. kép 8-9) ugyancsak a telepen élők kiemeltebb tár­sadalmi helyzetéről tudósít. Polgár M3/1: A lelőhelyen három, egymástól néhány méterre lévő, klasszikus gávai típusú kerámiával keltezett gö­dörből tokosbalta, lándzsahegy, kardpenge, bronzgomb és ka­rikák öntőformája került elő (8. kép 2-4). A leletek közül a kard öntőforma az, amely átlagon felüli tudású bronzművesre és a társadalmi elithez tartozó harcos közelségére utal. Por oszló-Aponhát: A telepről tokosbalta és egy nyélnyújt­ványos tőr vagy kisebb kard öntőformája ismert (PATAY 1976, Abb. 4. 2, 7). A tőr vagy kard az a tárgy, amely előkelő státuszú megrendelő ottlétére utal. A fentiek alapján világosan látható, hogy az elit jelenlétét nem korlátozhatjuk kizárólag egy bizo­nyos település típusra. Mint ahogy azt a polgári példánk mutatja „rétegspecifikus" tárgyaik tanul­sága szerint nemcsak a központi helyzetű 1., ha­nem a 2. esetleg a 3. településtípusokon is számol­nunk kell jelenlétükkel. Ez nem zárja ki a két tele­püléstípus települési hierarchián belüli alá-föléren­deltségének lehetőségét, de arra figyelmeztet, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents