Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

V. Szabó Gábor: Ház, település és településszerkezet a késő bronzkori (BD, HA, HB periódus) Tisza-vidéken

hosszú favázas, tapasztott sövényfalú forma. Ezeket az épületeket egyértelműen lakóháznak tarthatjuk, mivel szinte mindegyikben megtalálható a lakóházak legfontosabb berendezése a tűzhely. Ezek a cölöpvázas szerkezetű, tapasztott sövényfalú, agyagpadlós, nyílt belső tűzhelyekkel ellátott, 20-60 m es alapterületű épületek az Alföldön a korai bronzkortól kezdődően folyamatosan meglévő, általánosan elterjedt házépítési tradíció képviselői.

15 Ez a méretkategória azonban nemcsak az Alföldön gyakori a korszakban. A 20-60 m"-es cölöpvázas szerkezet általánosan elterjedt épületforma a közép-európai késő bronzkorban.

16 A dunántúli Halomsíros- és Umamezős-kultúra eddig megismert épületei közül ide sorolhatóak a pécsváradaranyhegyi (DOMBAY 1958, 10.-14. kép) és a börcsi (FIGLER 1996, 11-12, 2. ábra) építmények, ahol csak a cölöpök helyét tudták dokumentálni, valamint a padlómaradványokkal is rendelkező velem-szentvidi (BÁNDI-FEKETE 1973-1974, 116; 1977-1978, 103, 1-3. kép) és németbányai 1. és 2. (ILON 1996, 115, 127-128, 24. ábra) házak. A Kyjatice-kultúra területéről Felsőtárkány-Várhegyen feltárt paticsos omladékú, két esetben tűzhellyel is rendelkező (2. és 4. ház) épületmaradványok tartoznak ebbe a kategóriába (MATÚZ 1992, 26-27, 6-15. kép). Ezek a földfelszínre épített, nyeregtetős, tapasztott falú, nyílt tűzhellyel vagy kemencével ellátott épületek a Kárpát-medence keleti felén és annak külső peremterületein a Gáva-kultúrkomplexum Dnyeszter menti határáig megvannak,

17 bár ezen a területen egyre inkább teret nyernek a félig földbe mélyített lakóháztípusok.

18 A sztyeppe vidéken 15 Ld.: 8. jegyzet. 16 Néhány példa a 20-60 m2-es mérettartományba sorolható késő bronzkori cölöpszerkezetes épületek előfordulásához: Szlovénia: Rogoza: TERZAN 1999, 104-105, Fig. 3-4; Ormoz: LAMUT 1987; TERZAN 1999, 105-106; Fig. 5-6; Csehország: Lovcicky: RIHOVSKY 1982, Abb. 5-6; Németország: Dietfurt-Schleuse: FUND 1987; Straubing-Öberau: GECK-SELIGER 1991, Abb. 20.; Plankstetten LORE 1990, 80, Abb. 55-56; Unterhaching: KELLER 1981; Riesbürg-Pfaumloch: Gebäude 1-3, 7: KRAUSEWIELAND 1990, 225. Abb, 7; Eching: WINGHART 1984, Urmitz: BERG 1982; Zeuzleben: HOPPE 1997; Schöneck-Kilianstädten: WÜSTEHUBE 1990, 273-280 Abb. 6.; Ausztria: Gemeinlebarn: NEUGEBAUER-BLESL 1998, Abb. 20, 1-2. 17 Tapasztott, felmenő falú, épületek a Kárpát-medence keleti területein és az attól keletre eső térségben: Moldávia: Trinca: LEVITKl 1994, 58-59, Fig. 6. Ukrajna: Selestov, kőszórásos alappal: BALAGURI 1972, Ris. 8, 12, 13, 14, 15. 18 Félig földbemélyített épületek a Kárpát-medence keleti területein és az attól keletre eső térségben: Erdély: Teleac: VASILIEV-ALDEAN-CIUGUDEAN 1991, 32-39. A Teleacon lokalizált 57 ház zöménél a padlót csak ritkán sikerült megfogni az ásatóknak, ezért a házak zömét a leletsürüség alapján határolták körbe. Ugyanez a 141 már egyértelműen a félig földbemélyített lakóépületek a dominánsak a vizsgált korszakban (VANÖUGOV 1996, 290). A másik jellegzetes épületformát a Jánoshidán feltárt hosszúház képviseli (1. kép 2). A 26 x 6,5 mes alapterületű építmény egymagában került elő, a körülötte feltárt felületen vele egykorú telepobjektumok csak gödrök voltak, így az épület funkciójának rekonstruálásánál analógiáit kell segítségül hívni. A késő bronzkori Északnyugat-Európa területén elterjedt hasonló, nagyméretű épületek zöme lakóhelyként szolgált. Erre megmaradt padlószint híján az utal, hogy környezetükben csak kis méretű, gazdasági funkciójú melléképületek, ólak találhatóak, egyértelműen bizonyítva a nagy épületek lakóhely voltát (BECH 1997). Kivételesen szerencsés szituáció adódott az Ochtmissenben feltárt két egymás közelében felépített, egyforma hosszú ház feltárásánál, ahol sikerült a II. házon belül épített, kövekkel kirakott tűzhelyet és a házakhoz tartozó, belsejükben illetve körülöttük ásott élelemtároló gödröket dokumentálni. Az ásató véleménye szerint az I. házat a belsejébe ásott 12 tárológödör bizonysága alapján tároló helyiségként, a II. házat pedig a tűzhely és a mindössze egyetlen tárológödör tanulsága szerint, mint lakóhelyet használták (GEBERS 1997). A hosszúházak bizonyos változatai - elsősorban Északnyugat-Európában - nemcsak lakóhelyként hanem istállóként is funkcionáltak. Ezekben az állatoknak a lakótéren kívül a ház egyik végében vagy középen elkülönített térséget, néha jól megkülönböztethető boxokat alakítottak ki (ROYMANNS-FOKKENS 1995, 97; HARSEMA 1997, 88; THEUNISSEN 1997, 98; BEHRE 1998, 93-95, Abb. 3).

19 Problematikusabb eldönteni a fentiekkel szemben azoknak a dél-németországi és csehországi hosszúházaknak az egykori funkcióját, amelyek olyan településeken kerültek elő, ahol rajtuk kívül főként kisebb méretű épületek voltak. Lovcickyban a feltárt 11500 m

2-en rekonstruálható 48 épületalap közül, mindössze 2 sorolható a hosszúháprobléma az erdélyi magaslati telepekről közölt házaknál: Subcetate (Őralja-Boldogfalva), Dej (Dés), Bozna (Szentpéterfalva): VASILIEV 1995; Moldávia: Costesti: LEVITKI 1994, Fig. 7. 1. 19 Az istállózás ebben az esetben nem takarmányozó, belterjes tartástjelent: az állatok csak télire, esetleg estére lettek beistállózva. A korszak nagy presztízsértékű marháival való együttlakásnak összetett okai lehettek: szerepet játszhatott ebben a klímaromlás, az állatok fokozatosan csökkenő mérete és a rablásoktól való félelem egyaránt (HARSEMA 1997, BEHRE 1998, 94).