Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Lengyel György: Késő-paleolit telep Miskolc határában (Rózsás-hegy)

nyéke), obszidiánt, kővelőt, porcelanitot és dél-bükki szamkövet. Idegen eredetűek az 50 km-es körön kívül fellelhető nyersanyagforrások (erratikus és déllengyelországi Jura tűzkő). A bizonytalan meghatározású nyersanyagokat az azonosítatlan csoportba soroltuk. Az összes nyersanyag közül a helyi típusokból gyűjtötték a legtöbbet a telep lakói és leginkább ezt használták a telepen pattintásra (1. ábra). Erre utal a pattintás megkezdésével először a nyersanyag kortexes felületéről történt leválasztások relatív nagy mennyisége, melyek elsősorban szilánkok (2. ábra). A helyi nyersanyagok felhasználásának első fázisa a rögök begyűjtéséből és azok teszteléséből állt, mivel a szilánkok között nem találni olyan darabot, amely teljesen kérges lenne. A helyi nyersanyagok teljes feldolgozása a telepen történt, a regionális és idegen nyersanyagok esetében viszont a telepen kívül, s a telepre csak kész vagy majdnem kész darabok érkeztek. A nyersanyagok felhasználása során a pengek észítés dominanciája jellemző. Erre utal, hogy a magkövek között egy kivétellel csak pengeelőállításból származó darabok találhatóak ( 1. tábla), melyek főként kisméretűek. Ennek ellenére sok szilánk található a leletegyüttesben (3. ábra). A pengéken kisebb arányban látható kortex, s főként azok jobb vagy bal oldala, valamint disztális végük kortexes, tehát a pengekészítés megkezdése előtt nem távolították el teljesen a kortexes részeket a magkövekről. A pengék metrikus adatai a méretbeli sokszínűséget tükrözik és többségük kisebb mint 5 cm (4. ábra). Ez a nyersanyagok intenzív elhasználására utal és a magkövek jellemző 3-4 cm-es mérete a teljes elhasználtság állapotát tükrözi. A nagy méretű pengék leválasztása előtt a magkövek leütési felszínét alaposabban készítették elő azért, hogy a pattintás mindenképpen sikeres legyen. Ennek maradványa a néhány en éperon (2. tábla 2.) és facettait talontípus. Mind a nagy méretű pengékből és az említett talontípusokból kevés található az anyagban. A közepes méretű pengék leválasztása előtt a leütési felszínt rendszerint csak egy leválasztással preparálták, ezért a pengék jellemzően sima talonnal rendelkeznek (5. és 6. ábra). A közepes és kis méretű pengék és lamellák esetében elsősorban arra törekedtek, hogy lapos darabokat készítsenek. Ezért az ütőeszközzel rendszerint a leütési felszínnek peremét megütve választották le a darabokat. Ez leginkább a kisméretű darabokon látható jól, melyet a vonalszerű és pontszerű talonok jeleznek (7. és 8. ábra). Ez a technika leginkább lágy ütő (fa vagy csont) használatára jellemző (Pelegrin 2000), melyre további nyomok is utalnak a leleteken. A pengék talonjának hátoldali részén több esetben is megjelenik a lèvre, mely ahhoz a már említett ütéstechnikához köthető, amikor az ütő éppen a magkő peremének éléhez ütközve választja le a pengét a magkőről. A lágy ütőhasználat további bizonyítéka a pengéken a corniche eltávolítása és ledörzsölése (abrasion), valamint a bulbus hiánya vagy azok gyengén domborodó széles területen elhelyezkedő megjelenése (Inizan et al 1995, Pelegrin 2000). A pengék készítésének rendszerében főként egy felületről egy irányba történtek leválasztások. Ez jól megfigyelhető a pengék előlapjain látható egyirányú leválasztásnegatívokból (9. ábra) és az egy leütési felszínű magkövekből. Ritkán az ellentétes irányú negatívok is megjelennek ugyanúgy, mint a két leütési felszínnel rendelkező magkövek (1. tábla 1.). A pengéken lévő merőleges negatívok a magkövek debitage-ïo\szmëx\Qk kiigazítására utalnak, s kizárólagosan csak idegen eredetű nyersanyagból készült nagy méretű darabokon láthatók. A magkövek felületeinek rendszeres megújítása (tablette és éclat de ravivage) a nyersanyagok intenzív felhasználását jelzik, melyre már a pengék és magkövek mérete közötti különbség kapcsán is utaltunk. A szilánkok a leletegyüttesben látható kőeszközkészítési rendszerben leginkább a pengekészítés melléktermékeinek tűnnek. Előlapjaikon jellemzően egyirányú negatívok húzódnak, s nagy részük pengemagkövek débitage-fclszméről származik. Speciálisan az előállításukhoz kialakított magkőből is csak egy található, melynek nyersanyagához tartozó szilánkokat nem találni a leletegyüttesben. Az összes többi pengemagkő. A legtöbb szilánknak sima a talonja, a leválasztások gondosabb előkészítésére utaló en éperon talon nem látható a rajtuk és a facettait is elenyésző mennyiségben van jelen. A bulbusra jellemző, hogy gyengén jelentkezik a darabok hátoldalán, kisebb számban nagy méretű. Ebből úgy tűnik ritkán váltottak ütőtechnikát a szilánkok leválasztásához, viszont a lágy ütő alkalmazásánál használt abrázió és corniche eltávolítás, mely a pengék leválasztásánál jellemző, a szilánkoknál teljesen hiányzik. A legtöbb eszközt helyi nyersanyagból készítették (10. ábra), melyekhez főként szilánkokat használtak fel (11. ábra). A regionális nyersanyagok esetében fordított az arány, több pengéből készült eszköz mint szilánkból. Az idegen nyersanyagok esetében a retusált darabok között majdnem kizárólagosan csak pengéket és lamellákat találunk. A szilánkok-