Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Farkas-Pető Anna – Horváth Tünde – Kozák Miklós: Fejér megye középső bronzkori földvárának kőanyaga. Régészeti és petrográfiai feldolgozás. I. rész

4. LOVASBERÉNY-MIHÁLYVÁR (13. kép) Lovasberény a Vértes-Velencei-hegyvidék D-i peremén, az ún. Lovasberényi-hát területén fekszik, mely az előbb említett két hegység között EEKDDNy-i irányban húzódó, eróziós-deráziós völgyekkel és fiatal peremsüllyedékekkel tagolt, aszimmetrikusan kibillent, lösszel fedett térszín. K-en a Válivíz völgye, ENy-on a Zámolyi-medence, Ny-on pedig a Császár-víz zárja le a kistájat. A pliocénpleisztocén határán még hegylábi térszínként fejlődő térség mai arculatát a későbbi fiatal szerkezeti mozgások során nyerte el. A löszképződést követő folyóvízi erózió, ill. felületi derázió meredek lejtésű löszös háttá formálta a tájat. A Mihályvár a település K-i része felett emelkedő, szőlővel betelepített, lösszel borított kiemelkedés, melyet a löszre jellemző lepusztulásformák, a löszmélyutak kisebb egységekre szabdaltak. Ilyen eróziósán kialakult mélyárkok, néhol függőleges löszfalak veszik körül az egykori földvár területét, amely egyben természetes védelmet is jelentett. A telep egyedül a Ny-i oldalon volt támadható, ahol az egykori feljárat is lehetett. Erődítésnek ma már csak a Ny-i oldalon van nyoma, ahol egy 40 m hosszú, a terepnek megfelelően lefelé tartó sánc van, belső magassága 1-1,5 m. Ez a többi oldalakon végig hiányzik. A vár legnagyobb hossza 230 m, szélessége 90 m. Ezt a Ny-i oldalon levő nyílás, az egykori út két részre osztja. Itt valamikor nagyobb árok lehetett, de idővel majdnem egészen betemetődött, feljáratnak sem lehetett már használni, azért kellett a DK-i oldalon utat vágni a meredek oldalba. A vár két része az ÉK-i oldalon törés nélkül egybefolyik, ide vezetett fel az egykori út. A II. rész majdnem egészen vízszintes, csak az egykori feljárat felé, ÉNy-i irányban lejt erősen s a végén egy hirtelen meredek védi a feljárat felől. Az I. résznek a feljárat felé eső oldala valóságos kis oromzatot képez, amely az egykori feljárat fölé 4-6 m-re emelkedik. Ezután ÉNy-i irányban lejt tovább a meredek széléig. (Nováki 1952, 10.) 2000. nyarán terepbejárást végeztünk a helyszínen, a vár területe betelepült. A löszdomb - melynek teljes területét fedi az őskori földvár - át van vágva mélyutakkal. A felszínen sok a leletanyag. Lovasberény-Mihályvár-Kisvár területén négy alkalommal végeztek feltárást F. Petres Éva vezetésével. (Teli-kutató Munkaközösség, Arch Ért 92, 1965, 232., 93, 1966, 292). A Nagyvár területén akkor szőlőmüvelés folyt, így jelentős felületet nem tudtak kibontani. A feltárt terület nagysága kb. 3000 négyzetméter. A felület kibontása során tisztázó117 dott, hogy a Kisvár legmagasabban fekvő részén a telep egyrétegű volt. A Ny-i és ÉNy-i alacsonyabban fekvő részeken azonban - ahol a kisvárat övező árok (sánc) húzódott - határozattan több települési szint volt megfigyelhető. A Kisvár alacsonyabb teraszán, a vár külső vonalát követő (kb. 10 m széles és 4 m mély) árkot 30 m hosszúságban bontották ki, nyomvonalát tovább, egészen a földvár csúcsáig követték. A felső plató gödörcsoportja és az árok melletti gödörsor között elterülő, viszonylag nagy (400 négyzetméter) területen semmiféle jelenséget nem találtak. Ez a rész lehetett a Kisvár központi tere, amelyet a jelenségek körbefogtak. A Kisvár területén, sem a platón sem az árok melletti jelenségek között lakóépület nem került elő. A teret körbefogó részen mindössze két házat tártak fel. Az egyik a plató északi oldalán helyezkedett cl. A Kisvár déli sarkában, az árok belső oldalán került elő a másik épület. Alakja szabályos téglalap, hosszanti tengelye az árokkal párhuzamos. Mérete 8,5x5,5 m. Földbe mélyített volt, körvonala mentén négy nagyméretű cölöplyukkal. A gödör falai függőlegesek, a ház padlója egyenes. A belsejében több, munkahelyre utaló jelenséget tártak fel: az északi sarokban egy mély, lapos fenekű gödörben ovális alakú tapasztott tűzhely volt, a tüzhelygödröt 4 kisebb cölöplyuk fogta körül, melyek a tűzhelyet védő belső tetőszerkezetet tarthatták, közvetlenül mellette egy nagyobb, közvetlenül a padlóra tapasztott, erősen kiégett tűzhely állt. A ház nyugati oldalán egymásba csatlakozó két teknősen kivájt gödör volt. A dél felé eső oldalát vastagon kitapasztották, erősen átégett, alján kicsiny, négyszög alakú mélyedés volt. A gödrök mellett a ház padlójára épített, vastagon tapasztott cserépalapozású padka került elő, melybe több különböző alakú mélyedés található, amely feltételezések szerint a bronz nyersanyagformák kiöntésére szolgált. A negatívok között piskóta, gömbszelet, henger alakúak voltak. A barrenöntő a használat során igen erősen átégett. Az épület DK-i részén még egy ovális, padlóra épített, vörösre égett tűzhely volt. Közelében a padlószint feletti töltelékföldben egy övkapocs öntőmintája került elő. A ház területéről ismerünk még egy öntőkanalat is. A házat öntőműhelyként határozták meg (14. kép). Lovasberény-Kisvár területe nem lakóhelyül szolgált. Az öntőműhely, a kisméretű kunyhó és a nagyszámú gödör mind azt bizonyítják, hogy ez a terület a telep gazdasági részét - munkahelyét - jelentette, így az egyébként sem tágas Nagyvár területét - ahol a lakórészt tételezzük fel - ilyenekkel nem terhelték. Bár a Nagyvár régészetileg nem feltárható, a DNy-i oldalán egy 4x4 m-es szelvényt nyitott az